Adelgunda Auguszta bajor királyi hercegnő

Adelgunda Auguszta
Adelgunda Auguszta Sarolta Karolina Erzsébet Amália Mária Zsófia Lujza
Uralkodóház	Wittelsbach
Született	1823. március 19. Würzburg
Elhunyt	1914. október 28. (91 évesen) München
Nyughelye	Császári kripta
Édesapja	I. Lajos bajor király
Édesanyja	Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő
Házastársa	V. Ferenc modenai herceg
Gyermekei	Anna Beatrix főhercegnő
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Adelgunda Auguszta témájú médiaállományokat.

Adelgunda Auguszta (teljes nevén Adelgunda Auguszta Sarolta Karolina Erzsébet Amália Mária Zsófia Lujza, németül: Prinzessin Adelgunde Auguste von Bayern, olaszul: Duchessa Adelgonda Augusta di Baviera; Würzburg, Bajor Királyság, 1823. március 19. – München, Bajor Királyság, 1914. október 28.), a Wittelsbach-házból származó bajor királyi hercegnő, I. Lajos bajor király és Terézia Sarolta szász–hildburghauseni hercegnő harmadik leánya, aki V. Ferenc modenai herceggel kötött házassága révén a Modenai és Reggiói Hercegség utolsó hercegnéje.

Élete

Származása, testvérei

Adelgunda Auguszta hercegnő édesapja a Wittelsbach-házból való I. Lajos bajor király (1786–1868), édesanyja Terézia Sarolta Lujza szász-hildburghauseni hercegnő, bajor királyné (1792–1854) volt.

Adelgunda hercegnő kilenc gyermek közül hatodikként született. A testvérek:

• Miksa királyi herceg (1811–1864), a későbbi II. Miksa bajor király, aki 1842-ben Mária Friderika porosz királyi hercegnőt (1825–1889) vette feleségül.
• Matild Karolina királyi hercegnő (1813–1862), aki 1833-ban III. Lajos hessen-darmstadt-rajnai nagyherceghez (1806–1877) ment feleségül.
• Ottó királyi herceg (1815–1867), a későbbi I. Ottó görög király, aki 1836-ban Amália oldenburgi hercegnőt (1818–1875) vette feleségül.
• Teodolinda Sarolta Lujza királyi hercegnő (1816–1817), kisgyermekkorban meghalt.
• Luitpold királyi herceg (1821–1912), Bajorország régense, aki 1844-ben Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnőt (1825–1864) vette feleségül.
• Adelgunda Auguszta királyi hercegnő (1823–1914), modenai hercegné.
• Hildegárd Lujza királyi hercegnő (1825–1864), aki 1844-ben Habsburg–Tescheni Albert főherceghez (1817–1895), Károly főherceg fiához ment feleségül.
• Alexandra Amália királyi hercegnő (1826–1875), a müncheni és würzburgi királyi Szent Anna apácakolostorok főnökasszonya és apátnője, írónő.
• Adalbert Vilmos királyi herceg (1828–1875), aki 1856-ban Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnőt (1834–1905) vette feleségül.

Házassága

Adelgunda Auguszta hercegnő 1839-ben egy hivatalos fogadáson találkozott először jövendő férjével, Habsburg-Estei Ferenc Ferdinánd Geminianus főherceggel (1819–1875), IV. Ferenc modenai hercegnek, Modena, Reggio, Massa, Carrara és Guastalla uralkodó hercegének és Savoyai Mária Beatrix szárd királyi hercegnőnek (1792–1840) legidősebb fiával, az Este-házi hercegségek trónörökösével. A találkozásból szerelem, majd hivatalos eljegyzés lett. 1842. március 30-án Münchenben feleségül ment a trónörökös herceghez. Április 16-án a lelkes sokaság ünneplése mellett vonultak be a hercegi székvárosba, Modenába.

A házasságból egyetlen gyermek született, Habsburg-Estei Anna Beatrix modenai hercegnő, aki azonban egyéves kora előtt meghalt (* 1848. október 19. – 1849. június 8.).

Az utolsó modenai hercegné

Adelgunda hercegné férje 1846-ban V. Ferenc néven örökölte apja hercegségeit. 1847-ben a zsarnoki módszerekkel kormányzó herceg osztrák birodalmi csapatokat hívott országába, hogy így vegye elejét a népfelkelésnek. Ennek ellenére 1848 tavaszán a szárd-piemonti hadsereg támogatásával Modenában is kitört forradalom. A hercegi pár Ausztriába menekült, Radetzky tábornagy hadi sikerei nyomán azonban már 1848. augusztus 10-én visszatérhettek székvárosukba.

1859-ben II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király csapatai elfoglalták Modena és Reggio Hercegségeket. Június 4-én a magentai csatában az osztrák birodalmi haderő súlyos vereséget szenvedett. V. Ferenc hercegnek, mint Ausztria szövetségesének, családjával együtt ismét menekülnie kellett Modenából. Június 11-én hagyták el az Este hercegségeket és keltek át a Pó folyón, a hozzájuk hű maradt hercegi csapattal (Brigata Estense). Az Este hercegségeket a Szárd-Piemonti Királysághoz, majd 1860 augusztusában az egyesített Olasz Királysághoz csatolták.

Adelgunda hercegné és V. Ferenc herceg Bécsbe költöztek. A Landstrassén álló Modena palotában (Palais Modena) laktak, amit még 1806-ban Estei Mária Beatrix Rikarda modenai hercegnő építtetett. (A palotát a hercegnő fia, majd unokája, V. Ferenc modenai herceg örökölte, 1875-ben Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökösre szállt, az első világháború során lebontották).

Az utolsó modenai uralkodó herceg itt hunyt el 1875-ben. Az özvegy Adelgunda hercegné visszatért Bajorországba, ahol unokaöccse, II. Lajos bajor király (1845–1886) uralkodott. A Wildenwart kastélyba költözött. II. Lajost 1886-ban uralkodásra alkalmatlannak nyilvánították, az uralkodói teendőket Adelgunda Auguszta bátyja, Luitpold herceg (1821–1912) vette át régensként.

Az özvegy Adelgunda hercegné (aki családtagjaitól a „Tante Modena” melléknevet kapta) igazi szürke eminenciás volt a bajor királyi udvarnál. Komoly befolyást gyakorolt bátyjának döntéseire. Mivel Luitpold herceg felesége, Habsburg–Toscanai Auguszta Ferdinanda főhercegnő (1825–1864) már nem élt, Adelgunda Auguszta hercegné gyakorolhatta az Első Dáma szerepét a családi eseményeken és a protokolláris állami megnyilvánulások alkalmával. Csendes diplomáciai munkájával a bécsi udvar befolyását is erősítette a müncheni királyi udvarban.

Adelgunda hercegné 1914 október végén hunyt el, 91 éves korában. Mindketten a Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában nyugszanak.

További információk

• A Palais Modena Bécsben. (bezirksmuseum.at) Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Modenai hercegnők és hercegnék. (comune.modena.it)

Irodalom

• Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
• Elena Bianchini Braglia: Aldegonda di Baviera, l'ultima Duchessa di Modena, Reggio, Massa e Carrara, Terra e Identità, Modena, 2004.