Alfred North Whitehead

Alfred North Whitehead
Született	1861. február 15. Ramsgate
Elhunyt	1947. december 30. (86 évesen) Cambridge
Állampolgársága	brit
Házastársa	Evelyn Ada Maud Rice Willoughby-Wade
Gyermekei	Thomas North Whitehead
Foglalkozása	filozófus matematikus fizikus teológus író logikatudós
Iskolái	Trinity College Sherborne School Cambridge-i Egyetem
Kitüntetései	a St Andrews Egyetem díszdoktora Harvard egyetem díszdoktora Fellow of the British Academy Royal Society tagja (1903)[1] James Scott Prize Lectureship (1922)[1] Sylvester-érem (1925)[1] Butler Medal (1930)[1] Order of Merit (1945)[1]
Sírhelye	Trinity College Chapel[2]
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nyugati Filozófia 20. század
Érdeklődés	Metafizika, Matematika
Akikre hatott	Charles Hartshorne, Analitikus filozófia, Bertrand Russell
Akik hatottak rá	Platón, Kant, Bergson
Fontosabb nézetei	A tényleges entitás és örök objektumok megkülönböztetése
Fontosabb művei	Principia Mathematica Process and Reality
Alfred North Whitehead aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred North Whitehead témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alfred North Whitehead (Ramsgate, Kent, Anglia, 1861. február 15. – Cambridge, Massachusetts, 1947. december 30.) angliai születésű amerikai matematikus, logikus, aki filozófussá lett, így a 20. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású gondolkodójává vált.

Élete

Apja Alfred North Whitehead anglikán lelkész, és anyja Maria Sarah Buckmaster negyedik, legkisebb gyermekeként látott napvilágot 1861. február 15-én Ramsgateben, Anglia Kent tartományában. Két fivére hét és kilenc évvel, míg nővére két évvel voltak idősebbek a ifjabb Alfred North Whiteheadnél.

Whitehead fiatal évet teljes mértékben a fizikának és a matematikának szentelte. Bertrand Russellel együtt megírta a Principia Mathematicat. Életének későbbi szakaszát metafizikai, természetfilozófiai, tudományfilozófiai, társadalomfilozófiai, vallásfilozófiai, oktatáselméleti stb. művek megírásának és a tanításnak szentelte. Fő műve a Folyamat és valóság (1929, m. 2001), a több évezredes európai filozófiai hagyomány nagy szintézise.

Gondolkodása önálló filozófiai iskola folyamat-filozófia (process thought) kialakulását eredményezte, amelynek szerte a világon számos kutatója, alkalmazója és továbbfejlesztő értelmezője van.

Filozófiája

Főművében (Folyamat és realitás, 1929) a világ spekulatív magyarázatára tett kísérletet. A kozmológia e kísérletében korrigálni igyekszik a nyugati gondolkodás némely félreértését. A szellem és az anyag széttagolását éppúgy bírálta, mint a szubsztanciára és akcidenciára történő klasszikus felosztást, vagy a hagyományos időelképzeléseket. Whitehead megkísérelte elkerülni azt a tévedést, ami az elvont és konkrét felcseréléséből keletkezik (fallacy of misplaced concreteness). Filozófiájának adekvátsággal kell kitűnnie: „általános eszmék koherens, logikus és szükségszerű rendszerét kell alkotnia, amelynek a segítségével tapasztalatunk minden egyes eleme értelmezhető”. Ehhez komplikált kategóriarendszert alakított ki, amellyel minden valóságosat megpróbált megragadni.

Minden valóságos dolog esemény abban a folyamatban, amelyben „objektív halhatatlansághoz” jut. A folyamat megragadással (prehenzió) jellemezhető. Ebben találkoznak a mindenkori tárgy múltból származó meghatározásai és a jövőre utaló lehetőségek. A reális dolgok, melyek az eseményeket reprezentálják, mindenkor szabadon választják a lehetőségek egyikét, és akkor érik el a beteljesedés állapotát, ha a lehetőség konkretizálódik. Ezek a folyamatok bipolárisok, azaz a szubjektív érzékelésben a fizikai pólus mellett egy szellemi pólussal is rendelkeznek. A folyamatban a dolgokat új tartalmak felvétele határozza meg, de a másoktól való elhatárolódás is. Ezek így, mint adatok, minden valóságban benne vannak. Az események viszonyát Withehead nexusnak nevezte el (ilyen több esemény közi viszony például az egyidejűség). Ezek a komplexitás és a kölcsönhatás fokai szerint olyan társulásként is felfoghatóak, melyek így együtt biztosítják a tartamot. A folyamatban adott lehetőségeket részben az időtlen tárgyak is meghatározzák. Ezeknek az eszméknek a dolgok keletkezésében bizonyos relevanciájuk van, és csak akkor reálisak, ha olyan esemény során valósulnak meg, amelynek célját alkotják. A köztük levő viszony Isten elrendező tevékenységétől függ.

Az Isten valamennyi teremtménnyel össze van kapcsolva, ez pedig azt jelenti, hogy a világot nem Isten teremtette, hanem ő menti meg; pontosabban:„ ő a világ költője, aki a világot gyengéd türelemmel vezeti az igaz, a szép és a jó belátása által.” A világ Withehead szerint egy nagy organizmus, melyben minden alkotórész önmagában is, és az egészben is, saját jelentéssel bír.

Megjelent művei

• 1898. A Treatise on Universal Algebra with Applications. Cambridge Uni. Press. 1960 reprint, Hafner
• 1911. An Introduction to Mathematics. Oxford Univ. Press. 1990 paperback, ISBN 0-19-500211-3
• 1917. The Organization of Thought Educational and Scientific. Lippincott
• 1920. The Concept of Nature. Cambridge Uni. Press. 2004 paperback, Prometheus Books, ISBN 1-59102-214-2
• 1922. The Principle of Relativity with Applications to Physical Science. Cambridge Uni. Press
• 1925 (1910-13), Bertrand Russell-el közösen. Principia Mathematica, 3 köteben
• 1925a. Science and the Modern World. 1997, Free Press (Simon & Schuster), ISBN 0-684-83639-4
• 1925b (1919). An Enquiry Concerning the Principles of Natural Knowledge. Cambridge Uni. Press
• 1926. Religion in the Making. 1974, New American Library. 1996
• 1927. Symbolism, Its Meaning and Effect. 1985 paperback, Fordham University Press
• 1929. Process and Reality: An Essay in Cosmology. 1979 -ben javított változat, (Part V. Final Interpretation)
• 1929a. The Aims of Education and Other Essays. 1985, Free Press, ISBN 0-02-935180-4
• 1929b. Function of Reason. 1971, Beacon Press, ISBN 0-8070-1573-3
• 1933. Adventures of Ideas. 1967, Free Press, ISBN 0-02-935170-7
• 1934. Nature and Life. University of Chicago Press
• 1938. Modes of Thought. 1968 , Free Press, ISBN 0-02-935210-X
• 1947. Essays in Science and Philosophy. Runes, Dagobert, ed. Philosophical Library
• 1947. The Wit and Wisdom of Whitehead. Beacon Press
• 1951. "Mathematics and the Good" in Schilpp, P. A., ed., 1951. The Philosophy of Alfred North Whitehead, 2nd. ed. New York, Tudor Publishing Company: 666-81. Also printed in:
  • in The Philosophy of Alfred North Whitehead, 1941, P. A. Schilpp, Ed.
  • in Science & Philosophy; Philosophical Library, 1948
• 1953. A. N. Whitehead: An Anthology. Northrop, F.S.C., and Gross, M.W., eds. Cambridge Univ. Press
• Price, Lucien, 1954. Dialogues of Alfred North Whitehead, with Introduction by Sir Ross David. Reprinted 1977, Greenwood Press Reprint, ISBN 0-8371-9341-9, and 2001 with Foreword by Caldwell Titcomb, David R. Godine Publisher, ISBN 1-56792-129-9

Magyarul megjelent művei

• Folyamat és valóság. Kozmológiai értekezés. Gifford előadások az Edinburghi Egyetemen, 1927-28. Fordította: Fórizs László, Karsai Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2001 és 2007. ISBN 978-963-9664-42-5 Isten és a világ (Folyamat és valóság, V. Rész, 2. Fejezet) Fórizs László honlapján
• A természet fogalma. Fordította: Szabados Levente. Typotex Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9664-42-5

Források

• SH Atlasz Filozófia. Athenaeum Kiadó, 1999. ISBN 963-85962-3-6
• Gottfried Martin: Általános metafizika. Holnap Kiadó, 1998. ISBN 963-346-198-7

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred North Whitehead témájú médiaállományokat.

• (angolul) Philosopher for the Muddleheaded
• (angolul) Stanford Enciclopedia of Philosophy
• Alfred North Whitehead, életrejz, képek, bibliográfia, további linkek (angol nyelven). Australasian Association for Process Thought. [2006. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 22.)
• (angolul) Életrajz
• Folyamat és kaland. Tanulmányok Whitehead filozófiájáról; szerk. Csikós Ella, Karsai Gábor; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2005
• Csikós Ella: Élő gondolkodás. A folyamatfilozófia klasszikusai: Hegel és Whitehead; L'Harmattan, Budapest, 2008