Aquileia

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2013 márciusából)
 A településen világörökségi helyszín található 
Aquileia
A város látképe
A város látképe
Aquileia címere
Aquileia címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióFriuli-Venezia Giulia
MegyeUdine (UD)
PolgármesterGabriele Spanghero[1]
VédőszentHermagoras and Fortunatus
Irányítószám33051
Körzethívószám0431
Forgalmi rendszámUD
Testvérvárosok
Lista
Piran
Népesség
Teljes népesség3128 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Terület36 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′45.766666666667, 13.36666666666745.766667°N 13.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′45.766666666667, 13.36666666666745.766667°N 13.366667°E
Elhelyezkedése Udine térképén
Elhelyezkedése Udine térképén
Aquileia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Az ókori Aquileia Forumának maradványai
Aquileia, Nürnbergi Krónika, 1493

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye, melyet az i. e. 2. században alapítottak, majd a korai császárkorban a Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett, gazdag város, jelentős folyami kikötővel.[3] A korai keresztény közösségek egyik legjelentősebb városa volt, amikor 452-ben Attila hadai lerombolták.[4] A település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.[5]

Földrajza

A város az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia régióban (Udine megye) található, a Natissa folyó partján. Közel 4 km-re fekszik az Adriai-tenger partjától, a Maranói-lagúnát keletről lezáró Grado városától északra, a Velencei-síkság egyik legkeletibb pontján, Trieszt és Udine között, az Isonzó folyótól nyugatra.[6][7]

Történelme

Az alapítástól a hunok pusztításáig

Aquileiát i. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján, amely akkor még jelentősen szélesebb, nagyobb vízhozamú volt. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a birodalom határainak felügyelete és a szövetséges venétek védelme volt a barbár behatolásokkal szemben.[3]

Az Illíriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül annak meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veterán kapott földet a településen.

Alapítása után nem sokkal, i. e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), majd i. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), i. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini felé is.

i. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, i. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, i. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus és Tiberius, valamint Marcus Aurelius császár is.[8]

A város hamar fontos közlekedési csomóponttá vált. A Római Birodalom egyik legfontosabb útvonala a Via Annia volt, mely Patavium városát kötötte össze Aquileiával, innen pedig kelet felé, Pannonia érintésével építették ki a Balti-tengerig vezető Borostyánutat Tiberius császár uralkodása idején.

Marcus Aurelius korában (168) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximinus Thrax császár ellen. Ekkor a város több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátussal szemben és öngyilkos lett.

A 3-4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével pedig az egyik legfontosabb vallási központtá alakult,[8] a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.[9]

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén Ausonius számításai alapján a világ kilencedik legnagyobb városaként tartották számon.

Hunok ostroma, részlet a Képes Krónikából

A várost a népvándorlás időszakának kezdetén, 401-ben előbb I. Alarich,[8] majd pedig 452-ben a hunok pusztították el,[9] s ezt követően megtört az addig virágzó város fejlődése, s a középkor kezdetén lassan feledésbe merült.[8] A venét lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[10]

A hunok pusztítása után

A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került, 1421-től 1809-ig a tengeri köztársaság része volt.[4]

A középkorban a patriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus ezzel megszűnt.

Fő látnivalók

Katedrális

Ókori emlékek

Híres emberek

Itt született

Források

Jegyzetek

  1. Titolari di cariche elettive (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  2. https://demo.istat.it/?l=it
  3. a b Aquileia, the Ruins and the Basilica (angol nyelven). italia.it. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  4. a b Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 138. o.
  5. Archaeological Area and the Patriarchal Basilica of Aquileia (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  6. Feltárják a hunok és a magyarok által elpusztított Aquileia romjait, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. Aquileia a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  8. a b c d Nancy Thomson de Grummond Encyclopedia of the History of Classical Archaeology, p. 58, a Google Könyvekben (angol nyelven)
  9. a b Fajth Tibor. Itália, Útikönyvek. Budapest: Panoráma Kiadó (1973). Hozzáférés ideje: 2015. október 8. 
  10. Harry Hearder. Olaszország rövid története. Budapest: Meacenas Könyvkiadó, 40. o. (1992) 

További információk

Commons:Category:Aquileia
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.
  • Aquileia város hivatalos weboldala
  • Aquileia nem hivatalos weboldala
  • Aquileiai Archeológiai Múzeum oldala
  • Aquileia az UNESCO világörökség weboldalán
  • http://www.turismofvg.it/Locality/Aquileia
  • http://www.nagyutazas.hu/iranytu/city.php?id=1167
Ez a világörökségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Sablon:Olaszország világörökségi helyszínei
  • m
  • v
  • sz
Természeti
Lipari-szigetek · Dolomitok · Etna  · Monte San Giorgio[1]  · A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei[2]  · Az Észak-Appenninek evaporit karszt-barlangjai
Kulturális
A Camonica-völgy sziklarajzai ·

A Santa Maria delle Grazie-templom és domonkosrendi kolostor Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című festményével · Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő, területenkívüli jogokkal rendelkező terület és a San Paolo fuori le mura-bazilika · Firenze történelmi központja · Velence és lagúnája · A pisai Dóm tér · San Gimignano történelmi központja · Sassi di Matera · Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái · Siena történelmi központja · Nápoly történelmi központja · Crespi d’Adda · Ferrara történelmi központja és a torkolata · Castel del Monte · Alberobellói trullók · Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei · Pienza városának történelmi központja · A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel  · A Savoyai királyi család rezidenciái (Torino) · A padovai botanikus kert · Porto Venere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) · A dóm, a Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande Modenában · Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei · Amalfi-part · Agrigento régészeti lelőhelyei  · Villa Romana del Casale (Piazza Armerina) · Su Nuraxi di Barumini, Szardínia · Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika · A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a padulai karthauzi kolostor · Urbino történelmi központja · Villa Adriana · Verona városa · Assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek · Villa d’Este · A Val di Noto késő barokk városai (Délkelet-Szicília) · Piemont és Lombardia szent hegyei (Sacri Monti) · Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai · Val d’Orcia · Siracusa városa és Pantalica nekropolisza  · Genova: Le Strade Nuove és a Palazzi dei Rolli · Mantova és Sabbioneta · Az Albula-vasút Albulában és a Bernina kultúrtáj[1] · Történelem előtti cölöpházak az Alpok közelében[3] · Langobárd emlékek Itáliában · Medici-villák és kertek · Piemonti borvidékek: Langhe-Roero és Monferrato · Az arab-normann Palermo, és Cefalù és Monreale székesegyházai · Ivrea, a 20. századi ipari város · 16–17. századi velencei védművek[4] · Padova 14. századi freskói ·

Bolognai árkádok
  1. a b Svájccal közös
  2. Több országgal közös
  3. Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Svájccal és Szlovéniával közös
  4. Horvátországgal, Meontenegróval közös
Sablon:Udine megye települései
  • m
  • v
  • sz
Friuli-Venezia Giulia régió  · Udine megye települései
Aiello del Friuli  · Amaro  · Ampezzo  · Aquileia  · Arta Terme  · Artegna  · Attimis  · Bagnaria Arsa  · Basiliano  · Bertiolo  · Bicinicco  · Bordano  · Buja  · Buttrio  · Camino al Tagliamento  · Campoformido  · Campolongo Tapogliano  · Carlino  · Cassacco  · Castions di Strada  · Cavazzo Carnico  · Cercivento  · Cervignano del Friuli  · Chiopris-Viscone  · Chiusaforte  · Cividale del Friuli  · Codroipo  · Colloredo di Monte Albano  · Comeglians  · Corno di Rosazzo  · Coseano  · Dignano  · Dogna  · Drenchia  · Enemonzo  · Faedis  · Fagagna  · Fiumicello  · Flaibano  · Forgaria nel Friuli  · Forni Avoltri  · Forni di Sopra  · Forni di Sotto  · Gemona del Friuli  · Gonars  · Grimacco  · Latisana  · Lauco  · Lestizza  · Lignano Sabbiadoro  · Lusevera  · Magnano in Riviera  · Majano  · Malborghetto-Valbruna  · Manzano  · Marano Lagunare  · Martignacco  · Mereto di Tomba  · Moggio Udinese  · Moimacco  · Montenars  · Mortegliano  · Moruzzo  · Muzzana del Turgnano  · Nimis  · Osoppo  · Ovaro  · Pagnacco  · Palazzolo dello Stella  · Palmanova  · Paluzza  · Pasian di Prato  · Paularo  · Pavia di Udine  · Pocenia  · Pontebba  · Porpetto  · Povoletto  · Pozzuolo del Friuli  · Pradamano  · Prato Carnico  · Precenicco  · Premariacco  · Preone  · Prepotto  · Pulfero  · Ragogna  · Ravascletto · Raveo · Reana del Rojale · Remanzacco · Resia · Resiutta · Rigolato · Rive d’Arcano  · Rivignano Teor  · Ronchis  · Ruda  · San Daniele del Friuli  · San Giorgio di Nogaro  · San Giovanni al Natisone  · San Leonardo  · San Pietro al Natisone  · San Vito al Torre  · San Vito di Fagagna  · Santa Maria la Longa  · Sauris  · Savogna  · Sedegliano  · Socchieve  · Stregna  · Sutrio  · Taipana  · Talmassons  · Tarcento  · Tarvisio  · Tavagnacco  · Terzo di Aquileia  · Tolmezzo  · Torreano  · Torviscosa  · Trasaghis  · Treppo Grande  · Treppo Ligosullo  · Tricesimo  · Trivignano Udinese  · Udine  · Varmo  · Venzone  · Verzegnis  · Villa Santina  · Villa Vicentina  · Visco  · Zuglio
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 148893013
  • LCCN: n50059847
  • GND: 4002522-6
  • SUDOC: 027369927
  • NKCS: ge338926
  • BNE: XX461180
  • Ókori Róma Az ókori Róma portálja
  • világörökség Világörökség-portál
  • Földrajz Földrajzportál