Avellino

Avellino
Avellino katedrálisa
Avellino címere Avellino zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Avellino (AV)
Frazionék	Bellizzi Irpino, Pianodardine, Picarelli
Védőszent	Modestinus, Florentinus and Flavianus
Irányítószám	83100
Körzethívószám	0825
Forgalmi rendszám	AV
Népesség
Teljes népesség	52 198 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	1 752 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	348 m
Terület	30 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 54′ 55″, k. h. 14° 47′ 23″40.915277777778, 14.78972222222240.915278°N 14.789722°EKoordináták: é. sz. 40° 54′ 55″, k. h. 14° 47′ 23″40.915277777778, 14.78972222222240.915278°N 14.789722°E
Elhelyezkedése Avellino térképén
Avellino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Avellino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Avellino város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, az azonos nevű megyéjének központja.

Fekvése

Nápolytól északkeletre fekszik, síkvidéken, hegyek által közrefogva, a salernói és beneventói utak találkozásánál. Határai: Aiello del Sabato, Atripalda, Capriglia Irpina, Cesinali, Contrada, Grottolella, Mercogliano, Monteforte Irpino, Montefredane, Ospedaletto d’Alpinolo és Summonte.

Történelem

A római hódítások előtt az ősi Abellinum a szamniszok egyik törzsének, a hirpinusoknak volt központja.

Lakosai a 4. században tértek át a keresztény hitre és püspöki székhely lett. A gót és vandál inváziók után Avellino longobárd központ lett. Ekkor épült fel a vára a Terra nevű dombon. A középkorban először a Beneventói Hercegség majd a Salernói Hercegség része lett.

1100-ban, a normannok dél-itáliai uralkodása idején Riccardo dell’Aquila nemes szerezte meg. Később, I. Anjou Károly jóvoltából a birtokot a Montfort család szerezte meg, őket a Del Balzo majd Filangeri családok követték.

A birtok feletti jogokat 1581-ben megvásárolta Don Marino I Caracciolo, Atripalda hercege, gazdag nápolyi patrícius család sarja, aki először használta az Avellino hercege címet (1589). Avellino így a Caracciolo család székhelye lett. Don Marino fia, illetve unokája a Nápolyi Királyság főkancellárjai voltak, illetve az aranygyapjas rend lovagjai. Az unoka, Don Marino II (1587–1630) Giambattista Basile, a Pentamerone írójának támogatója volt.

1861-ben Avellino az Olaszország egyesítéséért küzdő felkelők központja volt. Az egyesítés ennek ellenére nem járt haszonnal a város számára, ugyanis Nápoly-Benevento-Foggia vasút elkerülte. Nem segített fejlődésén a tengertől való távolsága sem.

1943-ban a várost szövetséges repülők bombázták, hogy elvágják a német harckocsik visszavonulási útvonalát a Ferriera hídon keresztül.

Avellinót történelme során gyakran érték földrengések: legutóbb 1980. november 23-án és 1981. február 14-én.

Népessége

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

• Az ősi Abellinum romjai megtekinthetők Atripalda mellett, 4 km-re keletre a mai Avellinótól.
• A román katedrális és kripta, amely egy gazdag és híres római villa helyén épült, és amely a Vezúv 346-os kitörése után néptelenedett el.
• A Piazza Castellón még láthatók a longobárd kastély maradványai.

Jegyzetek

Források

• Monos János: Puglia tartomány, Dekameron Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-9331-56-2
• Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 978-1-905131-18-1
• Comuni-Italiani

Külső hivatkozások

• Hivatalos weboldal
• Avellino magazin
• Giuseppe Stefanachi oldala
• A Caracciolo család története (regisztráció szükséges)

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Avellino témájú kategóriát.