Balavásár

Balavásár (Bălăușeri)
A református templom
Balavásár címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Község	Balavásár
Rang	községközpont
Irányítószám	547100
Körzethívószám	+40 x65[1]
SIRUTA-kód	115646
Népesség
Népesség	1170 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	859 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	325 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 24′, k. h. 24° 41′46.4, 24.68333333333346.400000°N 24.683333°EKoordináták: é. sz. 46° 24′, k. h. 24° 41′46.4, 24.68333333333346.400000°N 24.683333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Balavásár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balavásár (románul Bălăușeri, németül Bladenmarkt) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Községközpont, jelentős forgalmi csomópont.

Nevének eredete

Neve a régi magyar Bala személynévből ered, névutótagja egykori vásáraira emlékeztet.

Fekvése

A falu Marosvásárhelytől 18 km-re délkeletre, a Kis-Küküllő középső folyásának jobb oldalán fekszik. Az Erdélyi-medence közepén, a Küküllőmenti-dombvidéken található. A helység alaprajza nyugat–kelet irányú, a főutcán kívül kevés mellékutcája van.

Története

1325-ben Balauasara néven említik.^[3] A letelepülés 1200. és 1250. között mehetett végbe.^[4] A Kiskend-i uradalomhoz tartozó birtokokat (Balavásár területét is), a Szalók nemzetségbeli Baládfiak kapták. A földbirtok megműveléséhez lakosságot telepítettek. Később, a birtok felaprózódásával, a népesség földművelő munkásokra és részbirtokosokra oszlik. A földbirtokosok olcsóbb munkaerőt (zsellérek, cselédek) telepítenek. Így jelenhetett meg a román és cigány népesség. A kereskedelem fejlődésével zsidó családok is lakják.^[5] Ősi vámoshíd is volt a Kis-Küküllő folyón.

Kitűnő bortermővidék, szüretei, vásárai egykor messze földön híresek voltak. 1851-ben az itteni szüreten tartották megbeszélésüket a Makk-féle összeesküvés résztvevői, akiket árulás folytán 1854-ben Marosvásárhelyen a Postaréten kivégeztek.

A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. Ezután román közigazgatásba került, 1940 és 1944 között újra magyar fennhatóság alatt Maros-Torda vármegye része volt, azóta román közigazgatásban áll.

Vására régóta nevezetes. A környező települések lakói állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait bonyolították és bonyolítják le, pénteki napon.

Népesség

A település melletti nagy kiterjedésű szőlőhegy és a termékeny talaj (ártéri hordalékos) a völgyben, nagymértékben meghatározta a lakosság foglalkozását.

1850-ben 583 lakosából 430 fő magyar, 83 román, 52 cigány és 18 zsidó. 1910-ben 985-en lakták, 929 fő magyar és 55 román.

1992-ben 1290 lakosából 1063 fő magyar, 121 cigány és 106 román volt.

2002-ben 1228-an lakták, 958 fő magyar, 174 cigány és 96 román.

Közlekedés

Területén kereszteződik az E60-as (DN13) nemzetközi műút, a DN13A Szováta irányú elágazása és a DJ142 megyei alárendeltségű műút Dicsőszentmárton felé. Távolságok műúton: Marosvásárhely - 24 km, Segesvár - 31 km, Dicsőszentmárton - 36 km, Szováta - 36 km. A falu közepétől déli irányba halad az Egrestőre vezető műút.

A falun áthalad a 307-es számú Parajd–Balázsfalva közötti vasútvonal is, amely kiszolgálja Szovátát és Dicsőszentmártont is.

Látnivalók

• Református temploma Kós Károly tervei szerint épült.

Testvértelepülések

• Fót, Magyarország
• Tápiószentmárton, Magyarország

Jegyzetek