Blumenthal-díj

Blumenthal-díj
Névadó	Florence Meyer Blumenthal
Alapítás éve	1919

A Wikimédia Commons tartalmaz Blumenthal-díj témájú médiaállományokat.

A Blumenthal-díj (franciául: Prix Blumenthal) egy járadék vagy ösztöndíj, amelyet Florence Meyer Blumenthal (1875–1930) és az általa létrehozott alapítvány, a Franco-américaine Florence Blumenthal (Francia–amerikai Florence Blumenthal Alapítvány) révén ítéltek oda. fiatal francia művészeknek, hogy anyagilag segítsék őket, és eközben a művészetek révén közelebb hozzák egymáshoz az Amerikai Egyesült Államokat és Franciaországot.

Az irodalom, festészet, szobrászat, díszítőművészet, szerkezet, metszet és zene területén hét zsűri választotta ki a nyerteseket két évre adott évi hatezer francia frankos ösztödíjat kaptak, amely 1926-tól egészen Blumenthal 1930-as haláláig két évre tízezer frankra nőtt.

A zsűritagok között volt Henri Bergson filozófus; Roland Dorgelès regényíró ; Jean Giraudoux regényíró, esszéista, diplomata és drámaíró; Anna de Noailles írónő; Paul Valéry költő és esszéista; Paul Signac festőművész, a festő és grafikus Édouard Vuillard, Paul Landowski szobrász, Aristide Maillol festő és szobrász, Auguste Perret építész, Paul Dukas, Maurice Ravel és Guy Ropartz zeneszerzők.

Georges Migot zeneszerző az alapítvány alelnöke, majd elnöke (1931–1935), valamint a nyertesek levéltárosa volt.

1919-től kezdődően az alapítvány közel kétszáz támogatást ítélt oda, majd 1937. április 11-én a Prix Blumenthalt d'utilité publique-nak (közszolgálati) nyilvánították, ezzel külön adóbesorolást kapott. A díjakat 1954-ig adták át. Az alapítvány 1973-as feloszlatásakor Georges Huisman, az école des Beaux-Arts igazgatója, André Maurois író és Roland Dorgelès regényíró irányítása alatt állt.

2010. május 14. – június 5. között a haguenau-i Médiathèque a Florence Blumenthal-archívum kiállításának adott otthont.

Florence Meyer Blumenthal

Florence Meyer Blumenthal 1898-ban feleségül ment George Blumenthal nemzetközi pénzemberhez, és 1919-ben megszervezte az eredetileg La Fondation américaine Blumenthal pour la pensée et l'art français (Amerikai Alapítvány a Francia Művészetért és Gondolatért) nevű alapítványt barátja, Paul Valéry, a költő és esszéíró javaslatára, amely végül a Fondation franco-américaine Florence Blumenthal nevet kapta.

Florence Blumethal öccse, ifj. Eugene Meyer később a The Washington Post elnöke és kiadója lett, akinek lánya Katharine Graham, a The Washington Post szerkesztője volt a Watergate-botrány idején. Nővérei révén rokonságban állt Levi Strauss-szal is.

1925-ben Blumenthal asszony Párizsba költözött férjével, majd nagy összegeket adományozott a párizsi Gyermekkórháznak, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumnak és a párizsi Sorbonne-nak. 1930-ban, ötvenöt évesen halt meg Párizsban, miután férjével együtt az előző évben elnyerte a Francia Becsületrendet.

A díj hatása

Például Paule Marrot textilművésznő 1928-ban megkapta az ösztöndíjat, ami lehetővé tette számára, hogy megnyithassa műhelyét Batignolles-ban, a rue Truffaut-n, ahol a bútortextiliákról vált széles körben ismertté.^[1] Marrot a második világháború után nagy népszerűségnek és kereskedelmi sikernek örvendett az Egyesült Államokban, nagy hatást gyakorolt a Renault-ra azáltal, hogy úttörő szerepet játszott a vállalat textil- és színrészlegében, és újradefiniálta a lakberendezési szöveteket Franciaországban. 1952-ben elnyerte a francia Becsületrend lovagja kitüntetést, és textíliái továbbra is licencvédelem alatt állnak különféle cégek, köztük a Nike, az Anthropologie és a kézitáskagyártó, Hayden-Harnett számára.

Díjazottak

Részleges lista, a kitüntetés éve szerint:

1920 Charles Malfray (1887–1940), szobrász
1920 Jacques Rivière (1886–1925), író
1921 Georges Migot (1891–1976), zeneszerző, festő és fafaragó
1921 René Buthaud (1886–1986), festő, rézmetsző, keramikus
1922 Roger Désormière (1898–1963), karmester
1922 André Fraye (1922–1963), festő
1922 Maurice Genevoix (1890–1980), író
1922 Maurice Guy-Loë (1898–1991), festő
1922 Joseph Inguimberty (1896–1971), festő
1923 Jean Adnet (1900–1995), festő
1923 Paul Charlemagne (1892–1972), festő
1924 Maurice Brianchon (1899–1979), festő
1924 Gérard Cochet (1888–1969), rézmetsző
1924 François Desnoyer (1894–1972), festő
1924 René Gabriel (1899–1950), dekoratőr
1924 Marcel Gimond (1894–1961), szobrász
1926 Robert Louis Antral, rézmetsző, litográfus
1926 Paul Belmondo (1989–1982), szobrász
1926 Paule Marrot (1902–1987), textilművész
1926 Robert Siohan (1894–1985), zeneszerző-karmester
1926 Pierre Traverse (1892–1979), szobrász
1926 Maximilien Vox (1894–1974), képregényrajzoló-grafikus
1928 Emile Bouneau (1902–1970), festő
1928 Robert Cami (1900–1975), rézmetsző
1928 Louis Guilloux (1899–1980), író
1928 Charles-Émile Pinson (1906–1963), rézmetsző
1928 Manuel Rosenthal (1904–2003), zeneszerző-karmester
1928 Alexandre Vialatte (1901–1971), író
1929 Jacques Denier (1894–1983), festő
1930 Marcel Aymé (1902–1967), író
1930 Robert Couturier (1905–2008), szobrász
1930 André Jacquemin (1904–1992), festő
1930 Paul Pouchol (1904–1963), fazekas
1930 Maurice-Georges Poncelet (1897–1978), festő
1932 Eugène Dabit (1898–1936), író
1932 Ferdinand Lot, költő
1932 Raymond Martin (1910–1992), szobrász
1932 Louis Neillot (1898–1973), festő
1932 André Planson (1898–1981), festő
1932 Gaston Poulain, műkritikus
1932 Suzanne Tourte (1904–1979), rézmetsző, festő
1934 Christian Caillard (1899–1985), freskófestő
1934 Pierre-Octave Ferroud (1900–1936), zeneszerző
1934 Madeleine Lamberet (1908–1999), festő
1934 Henri Mahé (1907–1975), díszítőfestő
1934 Jean Oberlé (1900–1961), festő
1934 Hubert Yencesse (1900–1987), szobrász
1935 André Arbus (1903–1969), szekrényfestő
1936 Jules Cavaillès (1901–1977), festő
1936 Raymond Corbin (1907–2002), szobrász-éremművész
1936 Maurice Duruflé (1902–1986), zeneszerző, orgonista
1936 Germaine Richier (1902–1959), szobrász
1936 Gabriel-Sébastien Simonet (1909–1990), szobrász
1938 Henri-Georges Adam (1904–1967) mint metsző
1938 Pierre Capdevielle (1906–1969), karmester
1938 Jean René Bazaine (1904–2001), festő
1939 Xavier de Langlais (1906–1975), festő, író
1939 Etienne-Henri Martin (1905–1998), ingatlantervező
1941 Jean Follain (1903–1971), író-költő
1946 Jean Carton (1912–1988), festő, szobrász
1946 Émile Damais (1906–2003), zeneszerző, zenetudós
1946 Guy Montis (1918–1976), festő
1946 Boris Taslitzky, (1911–2005), festő
1947 Jean Delpech (1916–1988), festő
1948 Jean Amblard (1911–1989), festő
1948 Pierre Roulot (1917–2007), dekoratőr
1948 Auguste-Jean Gaudin (1914–1992) (mint) rézmetsző
1950 Bernard Cathelin (1919–2004), festő
1950 Serge Nigg (1924–2008), zeneszerző
1952 André Brasilier (1929–), festő
1954 Maurice Legendre (1928–), szobrász
1954 Gérard Blanchard (1927–1998), rézmetsző
1955 Paul Coupille (1928–), festő
1958 Ida Gotkovsky (1933–), francia zongorista, zeneszerző
1960 Jean-Claude Bertrand (1928–), festő

Dátum nélkül:

André Chamson (1900–1983), levéltáros, regényíró
Claudius Linossier
Pierre Legrain

Jegyzetek

↑ About Paule Marrot. Hayden Harnett, Haydenharnett.com

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prix Blumenthal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.