Charles Rogier

Charles Rogier
Charles Rogier 1855 körül
Charles Rogier 1855 körül
Belgium 9. miniszterelnöke
Hivatali idő
1847. augusztus 12. – 1852. október 31.
ElődBarthélémy de Theux de Meylandt (2. hivatali idő)
UtódHenri de Brouckère
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1857. november 9. – 1868. január 3.
ElődPierre de Decker
UtódWalthère Frère-Orban

Született1800. augusztus 17.
Saint-Quentin, Franciaország
Elhunyt1885. május 27. (84 évesen)
Saint-Josse-ten-Node
SírhelySaint-Josse-ten-Noode Cemetery
PártKatolikus

Foglalkozás
IskoláiLiège-i Egyetem (nem ismert – 1826)[1]

Díjak
  • Iron Cross
  • Belga Lipót-rend fősávja
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Minister of State (1868. január 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.
Rogier a liège-i önkéntesek élén. Charles Soubre (1821-1895) festménye 1878-ból.

Charles Latour Rogier (1800. augusztus 17. - 1885. május 27.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke először 1847 és 1852, majd 1857 és 1868 között.

Élete

1800-ban a franciaországi Saint-Quentin-ben született. A család Belgiumból vándorolt ki Franciaországba és apja a francia hadsereg tisztje lett. Miután id. Rogier elesett az 1812-es oroszországi hadjáratban, a család visszaköltözött Liège-be, ahol a legidősebb fiú, Firmin, egyetemi professzori állást kapott.

Jogi tanulmányait a Liège-i Egyetemen végezte, és ugyanott 1824-ben ügyvédi gyakorlatot nyitott, de jóval több időt szentelt újságírói tevékenységének és írásaiban hevesen támadta a Belgiumot akkor uraló Egyesült Holland Királyság kormányát. Barátaival, Paul Deveaux-al és Joseph Lebeau-val közösen megalapították a radikális Mathieu Laensbergh, későbbi nevén a Le politique című lapot, amely nagy szerepet játszott abban, hogy a katolikus és liberális párti politikusok összefogtak Belgium szabadságának kivívása érdekében.

Az 1830. augusztusi felkelés kirobbanásakor Rogier 300 Liègeois (városi polgár) önkéntes élén Brüsszelbe vonult, ahol a felkelés vezetői közül az egyik legenergikusabb és legaktívabb volt. Tagja lett az októberben megalakított ideiglenes kormánynak. I. Lipót belga király 1831-es trónra lépése után Antwerpen kormányzójának nevezték ki.

A belga állam megalapításától kezdve töltött be kormányzati pozíciókat (1832-ben belügyminiszter, 1840-ben közmunkaügyi miniszter), 1834-ben kezdeményezésére és a parlament jókora ellenállásával fogadták el az első vasútvonal megépítéséről szóló törvényt. 1833-ban megszervezte az első szépművészeti kiállítást Brüsszelben, megalapította az állami levéltárat, 1847. augusztus 12-én megalakította saját, liberális politikusokból álló kormányát, amely 1852. szeptember 28-áig volt hatalmon. 1848-ban kormányzása alatt tört ki Franciaországban a forradalom, amelynek során elkergették I. Lajos Fülöp francia királyt. Rogier elővigyázatosságból kitoloncolta az országból a nemrég menedékjogot kapott Karl Marxt, aki akkor már a brüsszeli német munkások szervezésével töltötte idejét, és megírta a Kommunista kiáltványt. Később III. Napóleonnal szemben sikeresen biztosította be Belgium függetlenségét.

1857 és 1861 között belügyminiszter, 1861 és 1867 között külügyminiszter. Második kormánya 1857. november 9-étől 1868. január 3-áig volt hatalmon. 1860-ban kezdeményezésére fogadták el a Brabançonne-t mint Belgium nemzeti himnuszát. Lemondása után kinevezték államminiszterré, majd 1878-ban a képviselőház elnöke lett.

Több, mint 20 évig viselt kormányzati pozíciókat és 50 évig volt tagja a belga parlamentnek. Politikai pályafutása csak egy alkalommal szakadt meg, az 1854-es választások során, amikor Antwerpenben indult és ellenfelei azt terjesztették róla, hogy szocialista nézeteket vall.

1861. május 1-jén a belga nép adományaként egy házat kapott Brüsszelben, mivel korábban nem fogadott el fizetséget a miniszteri posztokért és ezért nem volt elég pénze, hogy saját házat vegyen. 1885-ben Brüsszelben, a Sint-Joost-ten-Node kerületben halt meg, nevét ma város egyik legforgalmasabb tere, a Rogierplein (franciául: Place Rogier) viseli.

Az első Rogier-kormány tagjai

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Constant d'Hoffschmidt Liberális
Belügyminiszter Charles Rogier Liberális
Igazságügyminiszter François de Haussy Liberális
Pénzügyminiszter Laurent Veydt Liberális
Közmunkaügyi miniszter Walthère Frère-Orban Liberális
Hadügyminiszter Félix Chazal Liberális

Változások

A második Rogier-kormány tagjai

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Adolphe de Vrière Liberális
Belügyminiszter Charles Rogier Liberális
Igazságügyminiszter Victor Tesch Liberális
Pénzügyminiszter Walthère Frère-Orban Liberális
Közmunkaügyi miniszter Joseph Partoes Liberális
Hadügyminiszter Edouard Berten Liberális

Változások

  • 1859. január 14.
    • Joseph Partoes lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyét Jules Vanderstichelen vette át.
  • 1859. április 6.
    • Edouard Berten lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Félix Chazal vette át.
  • 1861. október 26.
    • Adolphe de Vrière lemondott külügyminiszteri posztjáról, helyét Charles Rogier vette át.
    • Rogier lemondott belügyminiszteri posztjáról, helyét Alphonse Vandenpeereboom vette át.
  • 1865. november 12.
    • Victor Tesch lemondott igazságügyi miniszter posztjáról, helyét Jules Bara vette át.
  • 1866. december 13.
    • Félix Chazal lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Auguste Goethals vette át.

Kapcsolódó szócikkek

További információk

  • Revolution 1830 : 7 septembre 1830,les volontaires liégeois arrivent à Bruxelles (A liège-i önkéntesek megérkeznek Brüsszelbe)' (francia nyelven). http://www.proxiliege.net.+[2008. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.)
  • Charles Rogier politikai pályafutásáról (francia nyelven). http://www.proxiliege.net.+[2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.)

Fordítás

Commons:Category:Charles Rogier
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Rogier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Sablon:Belgium miniszterelnökei
  • m
  • v
  • sz
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJp64bqtJWvpGB9mW863Qq
  • VIAF: 29967474
  • LCCN: nb2007014247
  • ISNI: 0000 0000 3800 9925
  • GND: 10436307X
  • SUDOC: 161447961
  • BNF: cb10735861m
  • BIBSYS: 6077953
  • Politika Politikaportál
  • Történelem Történelemportál
  1. ODIS. (Hozzáférés: 2022. június 19.)