Donja Gračenica

Donja Gračenica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Popovača
Jogállás	falu
Irányítószám	44318
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	820 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	101 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 30′ 13″, k. h. 16° 40′ 51″45.5036, 16.680845.503600°N 16.680800°EKoordináták: é. sz. 45° 30′ 13″, k. h. 16° 40′ 51″45.5036, 16.680845.503600°N 16.680800°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Donja Gračenica (1931-ig Gračenica) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Popovača községhez tartozik.

Fekvése

Monoszló területén, Sziszek városától légvonalban 24, közúton 29 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre a Monoszlói-hegység délnyugati lejtői alatt, a Gračenica-patak partján fekszik. Itt halad át az A3-as autópálya és a Zágráb-Vukovár vasútvonal.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A Mramor-hegyre vezetőút mentén a Tučilaca nevű határrészen 1972-ben őskori maradványokat találtak. Az ásatások 1973-ban folytatódtak. Ezek során két földbe süllyesztett őskori ház, cseréptöredékek, valamint teljesen és félig megmunkált kőeszközök kerültek elő. Az autópálya és a vasútvonal között, a Turković-birtokon 1965-ben csatornaásás közben téglából épített római alapok és amfora töredékek kerültek elő.

Gračenica első írásos említése a régi gračenicai plébánia birtokaként IV. Béla király 1256-ban kelt oklevelében történt. 1493-tól az Erdődy család birtoka volt. 1545-ben elfoglalta a török és csak a század végén foglalta vissza akkori ura Erdődy II. Tamás. Lakosságának első összeírása 1700 körül történt, majd nem sokkal ezután 1718-ban megkezdődött kápolnájának építése, melyet a hagyomány szerint egy pestisjárvány után fogadalomból épített a lakosság. Történetét járványok, háborúk, parasztfelkelések, hatalomváltások kísérték, de családai mindvégig kitartottak. Az 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Grachenicza” néven szerepel.

A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét 1893-ban alapították. 1857-ben 673, 1910-ben 1060 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1935-ben megalakult a település első kulturális-művészeti egyesülete. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 805 lakosa volt.

Népesség

Nevezetességei

A település központjában áll Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére szentelt római katolikus fakápolnája.^[4] A kápolnát 1718-ban építették, majd a 19. század végén átépítették. Az épület négyszögletes alaprajzú, sokszögzáródású szentéllyel, a nyugati homlokzat felett kis harangtoronnyal. Belül nagyrészt fennmaradt az eredeti barokk berendezés. A főoltár, két angyalszobor és két kehely a 17. és 19. század közötti időből való, a korai barokk és a biedermeier stílus jegyeit viselik magukon. Különösen értékes az oltár a két szoborral és a festett antependiummal. A kápolna Monoszló tradicionális szakrális faépítészetének egyik ritka fennmaradt emléke.

Jegyzetek

Források

• Popovača város hivatalos oldala (horvátul)
• Popovača község kulturális látnivalói (horvátul)
• Popovača rendezési tervének VII. módosított és kiegészített példánya (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
• A KUD Moslavačka egyesület honlapja (horvátul)
• Ana Bobovec: Arheološka topografija područja općina Popovača i Velika Ludina (a Zbornik Moslavine kiadvány V.-VI. számában. (horvátul)

További információk

• Monoszló tájegység információs portálja (horvátul)