Fiorella Mannoia

Fiorella Mannoia
Életrajzi adatok
Született	1954. április 4. (70 éves)[1][2][3] Róma, Olaszország
Pályafutás
Műfajok	könnyűzene, pop, kortárs zene
Aktív évek	1968-
Híres dal	Quello che le donne non dicono, Come si cambia
Hangszer	énekhang chitarrone
Hang	kontraalt
Díjak	Officer of the Order of Merit of the Italian Republic (2005) "Mia Martini" Critics Award
Tevékenység	énekes zeneszerző dalszerző színész előadóművész énekes-dalszerző
Kiadók	Carisch, It, RCA Italiana, Dischi Ricordi, CGD, Ariston, DDD, Sony
Fiorella Mannoia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fiorella Mannoia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiorella Mannoia (Róma, 1954. április 4. –) olasz énekesnő.

Énekesi karrierje 1968-ban kezdődött el, négy alkalommal részt vett a Sanremói Dalfesztiválon, két alkalommal elnyerte a Kritikusok díját is a fesztiválon. A Club Tenco díját – amely a Sanremói Dalfesztivál során az énekes-dalszövegírók munkáját segítő klub – hat alkalommal nyerte el. 2005. május 2-án Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök átadta neki az Olasz Köztársaság Érdemrendjét.

Életrajza

Fiatalkora és a színészet

Édesapja Luigi Mannoia szicíliai származású kaszkadőr volt. Két testvére van: Maurizio Stella és Patrizia. Testvéreivel együtt kezdetben apja mesterségét űzték: kaszkadőrként és dublőrként dolgoztak, több olasz filmben: az 1968-as Non cantare, spara filmben Fiorella Lucia Mannucci színésznő dublőre volt.^[4] Kaszkadőre volt emellett Monica Vittinek, az 1971-es Vadászat c. filmben pedig Candice Bergen kaszkadőrje.

A zenei életben 1968-ban debütált, amikor részt vett a Castrocaroi Fesztiválon, nem aratott győzelmet, ám a fesztivál után sikerült lemezszerződést kötnie. A Ho saputo che partivi/Le ciliegie kislemezzel debütált.^[5]

1970-es évek

1970-ben megismerte Memmo Foresit akivel lemezszerződést kötött az It nevű kiadónál, ebben az évben jelent meg Mi gira la testa/Ore sei kislemeze. 1972-ben az RCA kiadóval kötött szerződést, ahol kiadták Ma quale sentimento/Che cos'è kislemezét és első nagylemezét is Mannoia Foresi & co. címen. Az 1974-ben megjelent Ninna Nanna/Rose című kislemezről a Rose dal egy sorát cenzúrázni kellett, mert a szüzesség elvesztéséről énekelt. 1976-ban a Dischi Ricordi kiadóval kötött szerződést 3 kislemez megjelentetésére: 1976-ban Piccolo/Che sete ho, 1977-ben Tu amore mio/Viva és 1978-ban Scaldami/Cover Girl című kislemezek jelentek meg.^[5]

1980-as évek

1981-ben szerepelt először Sanremói Dalfesztiválon Caffé nero bollente dalával, aminek szövegét Mimmo Cavallo és Rosario De Cola írták, a dalversenyen a 11. helyet érte el. Az ez évi Festivalbaron E muoviti un po' kislemezével szerepelt.^[5]

1983-ban ismét fellépett a Fesitvalbaron, ahol a Torneranno gli angeli című dalát adta elő. A CGD kiadónál megjelent második nagylemeze Fiorella Mannoia címen, elkészítésében Mario Lavezzi énekes-dalszövegíró segített. Lavezzi olyan énekesnők sikerén dolgozott mint többek közt Loredana Bertè, Anna Oxa és Ornella Vannoni.^[6]

1984-ben kötött szerződést az Ariston Recordsszal, az ez évi Sanremói Dalfesztiválon énekesi pályájának egyik legismertebb dalát adta elő a Come si cambia dalt. 1985-ben és 1986-ban is részt vett a Festivalbaron: L'aiuola és Sorvolando Eilat dalokkal, amiket Mario Lavezzi és Mogol dalszövegírók írtak.

1987-ben ismét részt vett a Sanremói Dalfesztiválon, amin a Quello che le donne non dicono (Amit a nők nem mondanak ki) című dalt énekelte el, amit eredetileg Fiordaliso énekesnőnek szántak. A dalt a 8. helyezést ért el és elnyerte a Kritikusok Díját. 1988-ban ismét szerepelt a fesztiválon és elnyerte újból a Kritikusok Díját a Le notti di maggio dallal, amit Ivano Fossati írt.^[7] 1989-ben megjelent Di terra e di vento nagylemeze. A lemez elkészítésében Ivano Fossatti mellett Enrico Ruggeri és Francesco De Gregori neves énekes-dalszövegírók is közreműködtek.

1990-es évek

1992-ben megjelent I treni a vapore nagylemezén Ivano Fossatti, Francesco De Gregori és Enrico Ruggeri dolgozott. Az 1994-es Gente comune nagylemezén már Samuele Bersani is dolgozott.

1999-ben megjelent a Certe piccole voci lemezből 200 ezer példányt adtak el, így platinalemez lett belőle. A lemez tartalmazza a Sally dalt, amit eredetileg Vasco Rossi rockénekes adott elő.

2000-es évek

2000-ben vendégelőadóként szerepelt a Sanremói Dalfesztiválon.2001-ben megjelent Fragile nagylemezéből platinalemez lett, több mint 200 ezer eladott példány után. A lemezen Fossatin és De Gregorin kívül Fabrizio De André is dolgozott, akivel az Il Pescatore című dalát átdolgozták.

2005. június 2-án Carlo Azeglio Ciampi átadta neki az Olasz Köztársaság Érdemrendjét. Július 2-án fellépett a Live 8 római koncertjén, ahol a Sally, Clandestino és Mio fratello che guardi il mondo dalokat énekelte el.^[8]

2006. november 10-én jelent Onda tropicale lemeze, amiken ismert brazil énekesek dalainak a feldolgozása hallható, és duettet énekelt Gilberto Gil, Carlinhos Brown és más brazil énekesekkel is.

2009. június 21-én Laura Pausini kezdeményezésére több olasz énekesnővel együtt fellépett az Amiche per l'Abruzzo jótékonysági koncerten, aminek bevételét az l'aquilai földrengés áldozatainak megsegítésére fordították. A koncerten Laura Pausinivel, Gianna Nanninival, Elisával és Giorgiával együtt énekelték el a Quello che le donne non dicono dalát.^[9]

2017-ben ismét részt vett a Sanremói Dalfesztiválon. Che sia benedetta (magyarul: Hogy legyen áldott) című dalával bekerült a döntőbe, és a második helyen végzett.

Lemezei

Stúdióalbumok

• 1972 – Mannoia Foresi & co. (RCA Italiana)
• 1983 – Fiorella Mannoia (CGD)
• 1985 – Momento delicato (Ariston Records)
• 1986 – Fiorella Mannoia (Ariston Records)
• 1988 – Canzoni per parlare (DDD Records/CBS)
• 1989 – Di terra e di vento (Epic Records/CBS)
• 1990 – La giostra della memoria (Epic Records/CBS)
• 1992 – I treni a vapore (Epic Records/CBS)
• 1993 – Le canzoni (Harpo Records/Sony BMG)
• 1994 – Gente comune (Harpo/Sony Music Italia)
• 1997 – Belle speranze (Harpo/Sony Music Italia)
• 2001 – Fragile (Durlindana/Sony)
• 2006 – Onda tropicale (Durlindana/Sony BMG)
• 2008 – Il movimento del dare (Durlindana/Sony Music)
• 2012 – Sud (Oyà/Sony Music)
• 2016 – Combattente (Oya/Sony Music)

Élő lemezfelvételek

• 1999 – Certe piccole voci (Harpo/Sony Music)
• 2002 – In tour (Blue Drag/Sony Music)
• 2004 – Concerti (Durlindana/Sony Music)
• 2010 – Il tempo e l'armonia (Oyà/Sony Music)
• 2012 – Sud il tour (Oyà/Sony Music)

Válogatáslemezek

• 1984 – Fiorella Mannoia (CGD)
• 1987 – Tre anni di successi (Durium Records)
• 1990 – Canto e vivo (Dischi Ricordi)
• 1990 – Basta innamorarsi (Dischi Ricordi)
• 1991 – Così cantiamo l'amore (Dischi Ricordi)
• 1992 – Come si cambia '77-'87 (Dischi Ricordi)
• 1996 – Le origini (Dischi Ricordi)
• 1997 – Il meglio (Dischi Ricordi/Sony BMG)
• 1998 – I primi passi (On Sale Music)
• 2001 – I grandi successi originali
• 2001 – I miti (Sony Music Italia)
• 2007 – Canzoni nel tempo (Durlindana/Sony BMG)
• 2009 – Gli album originali (RCA Italiana)
• 2010 – Capolavori (RCA Italiana)
• 2014 – Fiorella (Oyà/Sony Music)

Cover lemezek

• 1985 – Premiatissima (Ariston Records)
• 2009 – Ho imparato a sognare (Oyà/Sony Music)
• 2013 – A te (Lucio Dalla dalait feldolgozó lemez) (Oyà/Sony Music)

Hangfekvése és stílusa

Fiorella Mannoiának kontraalt hangja van. Az ő hangját sokan mindig is inkább férfiasnak minősítették. Hangfekvéséhez hasonló olasz női énekesek Paola Turci és Noemi énekesnők.^[10]

Források