Flaming

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A Pink Floyd Flaming című dala 1967. augusztus 5-én jelent meg a zenekar The Piper at the Gates of Dawn című bemutatkozó albumán. A dal egymással játszó gyerekekről szól, erre utal a „Lazing in the foggy dew” (Játszunk a harmatos mezőn), bár bizonyos részei egy jól sikerült LSD-utazás leírásának is tekinthetők, például a „Traveling by telephone, hey-ho, here we go ever so high” (Telefonnal utazunk, egyre magasabbra jutunk) sor (az angol drogos szlengben a get/go high kb. annyit jelentett, hogy „repülni”). A dal elején hallható fütyülő hangot Roger Waters egy angolul slide whistle-nek nevezett sípon játszotta. Ez egy olyan síp, melyen a kiadott hang magassága is változtatható egy tolócső segítségével (ugyanúgy, ahogy a harsona esetében is). A hangszer kimondottan népszerű volt az 1900-as évek első felének dzsessz-zenéjében. David Gilmour 1968-as csatlakozása után még egy darabig szerepelt a koncertek anyagában.

Koncerteken előadott változatok és feldolgozások

• A dal Barrett távozása utáni koncerteken való előadását sok rajongó furcsának találta. Szürreális, rajongással teli szövege éles ellentétben állt a Pink Floyd akkori színpadi műsoraival. Ráadásul Gilmour hangjából hiányzott a Barrettre jellemző játékosság (a fennmaradt filmfelvételeken jól látható, hogy Gilmour egyáltalán nem érezte jól magát ezekben az esetekben).

Közreműködők

• Syd Barrett – ének, gitár
• Richard Wright – billentyűs hangszerek
• Roger Waters – basszusgitár, síp
• Nick Mason – dob, ütőhangszerek
• Peter Brown – hangmérnök
• Norman Smith – producer

Külső hivatkozások

• A dal előadása 1968. február 24-én egy francia zenei műsorban