Fridrih Markovics Ermler

Fridrih Markovics Ermler
Született	1898. május 1.[1][2] Rēzekne
Elhunyt	1967. július 12. (69 évesen)[3][1][4][5][6] Leningrád[3] Komarovo, Saint Petersburg
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	filmrendező forgatókönyvíró filmszínész
Kitüntetései	Sztálin-díj Lenin-rend a Szovjetunió népművésze Munka Vörös Zászló érdemrendje emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic Medal "In Commemoration of the 250th Anniversary of Leningrad"
Sírhelye	Bogoszlovszkoje temető
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Fridrih Markovics Ermler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fridrih Markovics Ermler (Rēzekne, 1898. május 13. – Leningrád, 1967. július 12.) szovjet filmrendező, színész, forgatókönyvíró, a Szovjetunió népművésze, négyszeres állami díjas.

Életpályája

Az 1917-es októberi orosz forradalomban a Vörös Hadsereg katonája, utóbb az államvédelem harcosa volt. 1923–1925 között a leningrádi Filmművészeti Főiskolán folytatott színi tanulmányokat, színész volt, s 1924-ben Vjacseszlav Viszkovszkij rendező-asszisztense lett. Ekkor többedmagával megalapította a Filmkísérleti Műhelyt (KEM), amely a formalista irányba fejlődő Excentrikus Színész Stúdióval (FEKSZ) szemben a mondanivaló realitására helyezte a fősúlyt. 1956-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt.

Munkássága

1924-ben egy dokumentáris művel mutatkozott be. 1926-ban Eduard Ioganszon társrendezőjeként működött. Első önálló játékfilmjét 1928-ban készítette Leningrádban. Hírnevét klasszikus műve, az Egy birodalom romjai című film alapozta meg (1929). Nagy gondot fordított a lélektani motiválásra. Emellett műveit a pártos, szenvedélyes állásfoglalás és magával ragadó lendület jellemezte. Legkiemelkedőbb munkája A nagy hazafi (1937–1939) című kétrészes film, amely a filmszerűség követelményeivel ellentétben a párbeszédekre épült. Megrázó erejű alkotása, a Tovaris P. (1943) nálunk a felszabadulás után elsőnek bemutatott játékfilm. Alkotóereje töretlenségéről az 1950-es évek közepén a Befejezetlen elbeszélés (1955) tanúskodott.

Filmjei

Színészként

• Vörös partizánok (1924)
• Tea (1924)

Filmrendezőként

• Vörheny (Szkarlatyina) (1924)
• A vihar gyermekei (Gyetyi buri) (1926) (forgatókönyvíró is)
• Ház a hóbuckák között (Dom v szugrobah) (1928)
• A párizsi cipész (Parizsszkij szapozsnyik) (1928)
• Egy birodalom romjai (Oblomok imperii) (1929) (forgatókönyvíró is)
• Ellenterv (Vsztrecsnij) (1932; forgatókönyvíró is. Társrendező: Szergej Jutkevics)
• Parasztok (1935) (forgatókönyvíró is)
• A nagy hazafi I.-II. (1937–1939)
• Ősz (Oszeny) (1940)
• Tovaris P. (1943; eredeti címe: A hazáját védi, oroszul: Ona zascsiscsajet Rogyinu)
• Döntő fordulat (Velikij perelom, 1945)
• Befejezetlen elbeszélés (1955)
• A hajnal gyermeke (1958)
• Vacsoravendég (Zvanij uzsin) (1962, rövidfilm)
• A történelem ítélőszéke (Pered szudom isztorii) (1965, dokumentumfilm)

Forgatókönyv magyarul

• Mihail Blejman–Manuel Bolsincov–Fridrih Ermler: A nagy hazafi. Irodalmi forgatókönyv; ford. Gergely Viola; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1950

Díjai

• Sztálin-díj (1941, 1946 (2x), 1951)

Jegyzetek

Források

• Ábel Péter: Új filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 293–294. old.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Fridrikh Ermler című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Filmkatalógus.hu