Horvát juhászkutya

Horvát juhászkutya (Hrvatski ovčar)

Fajtagazda ország	Horvátország
Osztályozás
Csoport	I. (I.) Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák)
Szekció	1. Juhászkutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet	FCI
Érvényes standard	[1]
Kiadás éve	1969
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát juhászkutya témájú médiaállományokat.

Testfelépítése

Közepes termetű kutya fajta. Feje ék alakú, füle felálló. Háta rövid, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Szőre közepesen hosszú valamint hullámos vagy göndör. Mindig fekete, de a mellkasán és a lábujjai végén fehér jegyek megengedettek. Marmagassága 40–50 cm között van, hossza ennél 10%-kal nagyobb. Manapság egyes kutyák ennél is magasabbra nőnek, ami valószínűleg a jobb életkörülményeknek tudható be. Farkát gyakran kurtítják, egyes kutyák pedig farok nélkül vagy rövid farokkal születnek. Ha mégis meghagyják, akkor sarló alakban a háta fölé kunkorodik.[2]

Temperamentuma

Éber, temperamentumos, nagyszerű alkalmazkodóképességgel megáldott, aktív, vidám, tanulékony eb. Fontos számára a szoros kapcsolat a gazdájával, egygazdás kutya. Sok foglalkozásra és következetességre van szüksége, különben túlságosan ugatós lehet és rombolhat is. Még ma is erős a terelőösztöne. Idegenekkel szemben általában bizalmatlan, főleg, ha fiatal korában nem szocializálták eléggé.

Alkalmazása

A legtöbb kutyás sportra alkalmas. Elsősorban terelésre használják, de komoly sikereket értek el vele agilityben, őrző-védőben, obedience-ben is. Ezenkívül kiképezhető mentőkutyának is. Rendkívül intelligens fajta. Egyes pásztorok szerint kutyájuk képes megkülönböztetni minden egyes marhát a gulyában név alapján.

Gondozás

Hosszú életű, egészséges fajta. Szőre nem igényel sok ápolást.

Eredete

Az első leírás a 14. századból származik. Azóta nem sokat változott se a kinézete, se a belső tulajdonságai.

Az első írásos dokumentum 1374-ből származik Đakovo egyházmegyéből, ahol Canis pastoralis croaticusként említik a fajtát. Ebben Petar, Đakovo püspöke az általános leíráson túl azt is megemlíti, hogy a horvátok, mikor a 7. században bevándoroltak erre a területre, már akkor is használták ezeket a kutyákat. A szervezett tenyésztést Dr Stjepan Romić professzor kezdte el 1935-ben, az Nemzetközi Kinológiai Szövetség 1969-ben ismerte el önálló fajtaként.

Rokon fajta

Legközelebbi rokona a mudi. A két fajta közötti különbség laikus számára szinte felismerhetetlen, de azért vannak támpontok, amik alapján meg lehet őket különböztetni:[3]^{[halott link]}

	A mudi standardje szerint	A hrvatski ovcar standardje szerint
Marmagasság	Kanok 41–47 cm (ideális a 43–45 cm), szukák 38–44 cm (ideális a 40–42 cm)	40–50 cm között (kan és szuka vegyesen)
Fajtajelleg	Spicc-jellegű	Német juhász-jellegű
Fej	Enyhén megnyúlt, elkeskenyedõ. Hossza a marmagasság 42%-a	Aránylag könnyű, ék alakú, a marmagasság 45%-a
Koponya	Enyhén domborodó. (Fényes szerint a "fejhátulja gömbölyded", vagyis a mudinál nem kifejezett a tarkóbúb. Fontos fajtajelleg!)	Lapított koponyatető, felülről nézve ovális. Jól látható nyakszirt.
Arcorr	Spicc-jellegű	Német juhász-jellegű
Fülek	Felálló, fordított V alakú, HEGYES végű, jól szőrözöttek, a szőrszálak a fül peremén is túlnyúlnak. A fejhossz 45%-a	Félig vagy egészen felálló, V alakú, a fül szőrzete a széle felé rövidül
Homlok	Enyhén barázdált, enyhén domború	A homlokbarázda nem kifejezett
Mar	Kifejezett és hosszú	Nem kiemelkedő, alig érzékelhető
Szín	Fényesfekete, fehér, barna, vörös, hamvas, zsemlefakó, maszkos fakó, cifra /merle/. A szürke, a barna és a vörös mudik pigmentje a kutya alap-színével harmonizáljon.	Csak fekete lehet, kismértékû fehér jegyek a mellkason és a végtagokon megengedettek.
Szőrzet	Testszerte 3–7 cm hosszú, erősen hullámos, esetleg csigás, de sohasem göndör. A könyökön és a combok hátulsó felületén a leghosszabb, itt határozott szőrzászlót képez. A fül szőre a peremén is túlnyúlik, szerteálló.	Testszerte 7–14 cm hosszú, aránylag lágy, hullámos, esetleg göndör is lehet. Dús aljszőr. A mellső végtagok lábtőig érő szőrzászlók. Hátul csánkig érő "gatya". A fülszőrzet gyenge.
Mozgás	Aprózva, tipegve lép, vágtája térnyerő	Mérsékelten hosszú lépés, kedvelt járásmódja az ügetés.
Törzshossz	A marmagasság 103%-a	A marmagasság 110%-a
Nyak	Kissé ívelt, izmos, közepesen magas illesztésű	Mélyen indul, jól elkerekedett, dús szőrzetű