II. Hugó ciprusi király
| II. Hugó ciprusi király | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lusignan-ház |
| Született | Nicosia |
| Elhunyt |
Nicosia |
| Nyughelye | Saint Sophia Cathedral |
| Édesapja | I. Henrik ciprusi király |
| Édesanyja | Plaisance of Antioch |
| Házastársa | Ibelin-Bejrúti Izabella |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Hugó ciprusi király témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Hugó (1252 – 1267 december) Ciprus királya és a Jeruzsálemi Királyság régense volt. Fiatalon bekövetkezett halála miatt mindkét országban gyámjai gyakorolták helyette a hatalmat.
Élete
Mindössze néhány hónapos volt 1253. január 18-án, amikor apja, I. Henrik ciprusi király halálával Ciprus királya lett. Helyette régensként anyja, Antiókhiai Plaisance lett a Ciprusi Királyság irányítója. Mivel a Jeruzsálemi Királyság trónját a törvényes örökös, III. Konrád jeruzsálemi király (Konradin) sosem foglalta el, helyette a ciprusi király, azaz a gyermek Henrik volt a Jeruzsálemi Királyság régense is.[3] Ott anyja csak öt évvel később, 1258-ban tudta elismertetni magát fia helyett a hatalom letéteményeseként.[4]
Plaisance 1261 szeptemberében halt meg. A nyolcéves király helyett unokatestvére, az antiókhiai Hugó herceg lett Ciprus régense és annak anyja, Izabella Jeruzsálem régense. Izabella azonban a következő évben meghalt, és fia megkapta a Jeruzsálemi régensi pozíciót is. Nem nevezett ki helyetteseket, hanem mindkét országot igyekezett maga irányítani gyermek unokatestvére nevében.[5]
II. Hugó 1267 decemberében meghalt, és Cipruson unokatestvére, a régens léphetett trónra III. Hugó néven. Mivel 1268 októberében Anjou Károly szicíliai király Nápolyban lefejeztette Konradint, Jeruzsálem jog szerinti királyát, Hugót (I. Hugó néven) Jeruzsálem királyának is megválasztották. Ezzel a Ciprusi és a Jeruzsálemi Királyság trónjára – több mint fél évszázad után – ismét ugyanaz a személy került.[6]
Jegyzetek
- ↑ Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ WikiTree (angol és német nyelven). (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ Runciman, 1999. 844. old.
- ↑ Runciman, 1999. 849. old.
- ↑ Runciman, 1999. 849. old.
- ↑ Runciman, 1999. 880-882. old.
Források
- ↑ Runciman, 1999.: Runciman, Stephen. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó [1951] (1999). ISBN 963-379-448-X
További információk
Kapcsolódó szócikkek
| Előző uralkodó: I. Henrik |
| Következő uralkodó: III. Hugó |
