Ifjabb Arnobius

Ifjabb Arnobius (latinul: Arnobius Junior), (? – 451 után^[1]) ókeresztény író.

Valószínűleg Észak-Afrikából származott, szerzetes volt, és a vandálok betörése elől menekült körülbelül 432-ben Rómába. Támadta a kegyelemről szóló szent ágostoni tanítást, tehát szemipelagiánusnak tekinthető.

A következő művei maradtak fennː

• A zsoltárok allegórikus magyarázata (Commentarii)
• Expositiunculae in evangelium
• Scholionok a Máté-, Lukács- és János evangéliumból vett szövegekhez
• Conflictus Arnobii catholici cum Serapione Egyptio – vita egy monofizita ellenféllel
• Praedestinatus 3 könyvben – névtelenül maradt fenn III. Szixtusz pápa idejéből, de nyelvileg és tárgyilag rokon a zsoltármagyarázati művel. Az 1. könyv Szent Ágoston De haeresibusa nyomán 90 eretnekséget (az Ágoston-féle 88-at + a nesztoriánusokat és a predestinációt tanítókat) tárgyal. Szerinte az eretnekségek között az „az utolsó és a legnagyobb” a predestinációt tanítók tévelygése. A 2. könyv a kegyelemről és a predestinációról közöl értekezést, amelyet tévesen Szent Ágoston neve alatt terjesztettek. A 3. könyv támadja a 2. könyvben kifejtett gondolatokat
• Liber ad Gregoricum – aszketikus tartalmú vigasztaló irat egy boldogtalan házaséletű római arisztokrata úrnőhöz

Elképzelhető, hogy Arnobius hagiográfiai legendákat is írt.

Jegyzetek

1. ↑ Altaner, i. m., 248. o.

Források

• Altaner Bertold: Ókeresztény irodalomtörténet (Patrologia), Szent István Társulat, Budapest, 1947, 24. és 248–249. o.

Kapcsolódó szócikkek

• Ókeresztény irodalom