Jukava Hideki

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Jukava Hideki
Életrajzi adatok
Született	1907. január 23. Azabu
Elhunyt	1981. szeptember 8. (74 évesen) Kiotó
Ismeretes mint	fizikus elméleti fizikus magfizikus professzor
Nemzetiség	japán
Házastárs	Sumi Yukawa
Szülei	Takuji Ogawa
Iskolái	Kiotói Egyetem Oszakai Egyetem
Pályafutása
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj
aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jukava Hideki témájú médiaállományokat.

Jukava Hideki (湯川秀樹, nyugaton Hideki Yukawa) (Tokió, 1907. január 23. – Kiotó, 1981. szeptember 8.) elméleti fizikus, az első japán Nobel-díjas. A nukleonok közötti erős kölcsönhatás első elméletének megalkotója.

Korai évek

Tokióban született 1907. január 23-án. 1929-ben, a Kiotói Császári Egyetem elvégzése után négy évig ottmaradt mint előadó. A végzés után az elméleti fizika iránt érdeklődött, különös tekintettel az elemi részecskékre. 1932-ben elvette feleségül Szumikót, akitől két fia született, Harumi és Takaaki. 1933-ban az Oszakai Egyetem docense lett 26 éves korában.

Erős kölcsönhatás

1935-ben publikálta mezonelméletét, ami a protonok és neutronok közötti kölcsönhatást magyarázta, és óriási hatással volt az elemi részecskék fizikájára. 1940-ben a Kiotói Egyetem professzora lett. 1940-ben elnyerte a Japán Akadémia Császári Díját, 1943-ban a japán kormány kulturális érdemrendjét. 1949-ben a Columbia Egyetem professzora lett. 1949-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat, miután Cecil Powell felfedezte a Jukava által megjósolt piont 1947-ben. Jukava megjósolta a K-befogást, aminek során egy alacsony energiájú elektron befogódhat az atommagba.

Késői évek

1953-ban az Elméleti Fizika Jukava Intézete [1] első vezetője lett. Tudományos munkásságának elismeréséül a Párizsi Egyetem tiszteletbeli doktora, a Royal Society of Edinburgh, az Indiai Tudományos Akadémia, a Nemzetközi Filozófiai és Tudományos Akadémia és a Pontificia Academia Scientiarum tiszteletbeli tagja lett.

1946-tól kezdve a Progress of Theoretical Physics egyik szerkesztője volt. Sok cikket és előadásjegyzetet publikált. 1955-ben csatlakozott tíz másik tudóshoz és értelmiségihez aláírva a Russell–Einstein-manifesztumot, ami a nukleáris leszerelésre hívott fel.

Források

• Életrajza a Nobel Alapítvány hivatalos oldalán