Kerelőszentpáli csata

Kerelőszentpáli csata
Bekes-felkelés
Dátum	1575. július 9.
Helyszín	Kerelőszentpál
Eredmény	Döntő erdélyi győzelem
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Magyar Királyság  Székelyek  Erdélyi Fejedelemség  Oszmán Birodalom  Havasalföld
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bekes Gáspár Báthory István
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
3000 fő 3500-4000 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerelőszentpáli csata témájú médiaállományokat.

A kerelőszentpáli csata (szentpáli ütközet) 1575. július 9-én zajlott le Báthory István és Bekes Gáspár serege között. Az ütközet Bekes vereségével végződött.

Előzményei

1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthoryt, a Habsburg császár viszont Bekest kívánta fejedelemmé választatni. Bekes megbukott, fejedelemmé Báthory Istvánt választották. Bekes trónkövetelőként lépett fel Báthory ellen.

Bekes seregét jórészt Magyarországról toborozta. Előbb Székelyföldre vonult, ahol a közszékelyeket állította maga mellé, és serege rövidesen 3000 főre emelkedett. Báthory a partiumi csapatokkal, a szászokkal és a 800 fős aranyosszéki gyalogsággal állt szemben vele. A budai pasa is lovasságot rendelt ki neki, valamint havasalföldi lovasokat is kapott segítségül.

A csatát megelőző napon Székely Mózes, későbbi erdélyi fejedelem, aki Báthory seregében harcolt Radnót közelében kardját a szájában tartva átúszott a Maroson, és párviadalba bocsátkozott az ellenség egyik vitézével, akit leterített, majd egy másikkal is végzett. Bátorsága révén sikerült megrémítenie több Bekes oldalán harcolót, ezért a hősiességért Báthory meg is jutalmazta.

A csata

1575. július 9-én, egy verőfényes szombati napon, a Maros völgyében vívták meg a döntő ütközetet a fejedelem és a trónkövetelő seregei. Bekes serege a mostani vasút vonala mellett emelkedő magaslaton foglalt erős állást, míg a mocsaras, lapályos területen Báthory serege sorakozott fel. Báthory jobbra vezényelte csapatát, hogy Bekes seregét a besenyői völgyön át bekerítse. Bekes, hogy ezt megakadályozza, feladta az elfoglalt magaslatot, és seregével az Alárdi Ferenc birtokában lévő szentpáli várkastély felé vonult vissza.

A csata 10 órától késő estig tartott, és Bekes seregének teljes szétverésével végződött. Báthory a csatában elfogott tisztek közül többet még a helyszínen kivégeztetett. Bekes seregének egy része a várkastélyba menekült, őket elfogták. Közöttük volt Balassi Bálint költő is. Bekes a Mezőség felé menekült serege maradványaival, őket azonban kolozsvári lakosok (nemesek és kézművesek) koncolták föl.

Következményei

A szentpáli ütközet új korszakot indított Erdély történelmében. Ez a csata biztosította az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. Innen kezdődik Báthory Istvánnak a császártól független fejedelemsége és a Báthori-család hatalmi emelkedése. A szentpáli diadal híre nagyban elősegítette, hogy 1575 decemberében Báthory Istvánt lengyel királlyá válasszák.

Feldolgozásai a szépirodalomban

• Pókainé. In Gyulai Pál: Összes költeménye. Budapest: Arcanum. 1998. ISBN 963 85923 1 1  
• Varró János: Ki csatát nyer, koronát nyer. Bukarest: Kriterion. 1976.  

Források

• Ország születik. In Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László, Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 443–444. o. ISBN 963 05 4884 4  
• Kerelő-Szent-Pál és környéke. In Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest: Ráth Mór. 1868.  
• Szádeczky-Kardoss Lajos: Kornyáti Békés Gáspár. Budapest: Franklin Társulat. 1887.