Koreai filmművészet

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A koreai filmművészet az egykori egységes Korea, valamint Észak-Korea és Dél-Korea filmművészetét foglalja magába az 1800-as évek végétől napjainkig. A koreai filmművészet kezdetén készült alkotások nagy része megsemmisült a japán elnyomás, a koreai háború, valamint a katonai diktatúra időszaka alatt, ezeket a filmeket csak korabeli újságok, valamint filmtörténészek, például I Jongil (Lee Young-il) feljegyzései alapján lehet megismerni.^[1]

Története

A mozgókép megérkezése Koreába

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor jutott el a mozgókép Koreába, a Koreai Filmtanács kiadványa szerint egy korabeli The Times cikkben azt írják, 1897-ben tartottak először filmvetítést Pukcshon (Bukcheon)ban, ahol rövid francia filmhíradókat (actualité) mutattak be.^[2] Ezt cáfolja Brian Yecies kutató, aki állítása szerint nem talált ilyen Times-cikket, és a történetet mendemondának tartja.^[3]

A mozgóképélmény először a királyi családnak adatott meg Koreában, a századfordulón Burton Holmes vetített filmet a királyi palotában. Az első nyilvános vetítésre korabeli újságokban fennmaradt közlemények szerint 1903-ban került sor egy amerikai üzletember, James A. Thomas jóvoltából, aki marketingstratégiaként vetette be a mozgóképet a Hansung Electric Company által üzemeltetett villamosok és saját cigarettagyára népszerűsítésére: aki jegyet vett a villamosra, egy doboz cigarettát kapott ajándékba, valamint egy jegyet a vetítésre. 1903 júliusára olyan népszerű lett a film, hogy a hagyományos színházi és táncelőadásokat tartó Vongaksza (Wongaksa) színház is vetítőgépeket vásárolt. 1907-re már négy filmszínház működött Szöulban, a legnagyobb a Hansung Electric Company amerikai tulajdonosaié volt.^[3]

A koreai film kezdetei

Az 1910-es éveket követően a koreai filmpiacot a külföldről importált filmek uralták. 1910 és 1922 között 2570 filmet vetítettek Koreában. A helyi közönség a filmhíradó helyett jobban kedvelte a fiktív történeteket, nagy sikerrel vetítették például Francis Ford The Broken Coin című filmsorozatát, vagy D. W. Griffith Út a boldogság felé című némafilmjét.^[4]

Ebben az időszakban lett népszerű a kino-dráma műfaja, mely ötvözte a mozgóképet a színházi előadással. Az első ilyen hibrid alkotást 1919-ben Iridzsok kutho (Uirijeok guto) (의리적 구토, „Igazságos bosszú”) címmel mutatta be a Tanszongsza (단성사, Danseongsa) színház. 1923-ig mintegy 20 hasonló produkció született, melyeket a japán sinpa (新派) melodrámák ihlettek. Számos színház épült ebben az időszakban, nem csak Szöulban, de nagyobb városokban is, melyek többsége japán üzletemberek tulajdonában volt.^[4][5]

Az első koreai játékfilmek 1923-ban készültek el: Von Szanman (원산만, Won San-man) Kukkjong (Gukgyeong) (국경, „A határ”) című alkotása, valamint Jun Bengnam (Yun Baek-nam) (윤백남) Volhai mengszo (Wolhaui maengseo) (월하의 맹서, „Eskü a holdfényben/Eskütétel a Hold alatt”) címet viselő filmje. A némafilmeket úgynevezett pjonszák (byeonsák) (변사; japán megfelelője a bensi) narrálták, valamint kiszeng (gisaeng)ek.^[4]

1923-ban nagy sikert aratott a japán Hajakava Gosú (早川孤舟) által rendezett Cshunhjangdzson (Chunhyangjeon) (춘향전), mely a népszerű Cshunhjanggát (Chunhyanggát) dolgozza fel. 1924-ben a Tanszongsza (Danseongsa) színház elkészítette az első, teljesen koreai stábbal forgatott némafilmet Csanghva Hongnjon cson (Janghwa Hongryeon jeon) (장화홍련전, „Csanghva és Hongnjon (Janghwa és Hongryeon) története”) címmel. 1924-ben létrejött a Chosun Kinema filmprodukciós vállalat Puszan (Busan)ban, amely még ebben az évben leforgatta a Hei pigok (Haeui bigok) (해의 비곡, „A nap bús dala”) című filmet. Az alkotást teljes egészében japánok készítették, csak a színészek voltak koreaiak. Hazai viszonylatban bukásnak számított, Japánban azonban sikert aratott, és ez volt az első koreai film, amit Franciaországban készült Parvo kamerával fényképeztek. A filmet számos helyszínen, Szöulban, Tegu (Daegu)ban, Csedzsu (Jeju) szigetén forgatták. A vállalat összesen négy filmet jelentetett meg, mielőtt feloszlott.^[4]

A japán elnyomás időszakának némafilmjei

A Chosun Kinema társasághoz tartozó Jun Bengnam (Yun Baek-nam) saját, független vállalatot alapított, ahol a korai koreai filmművészet egyik legnagyobb alakjának tartott^[6] Na Ungju (Na Un-gyu) (나운규, 羅雲奎) 1925-ben a Simcshongdzson (Simcheongjeon) (심청전, „Sim Cshong (Sim Cheong) története”) című filmben nyújtott alakításával egy csapásra híres színész lett. 1926-ban a mindössze 25 éves Na Arirang címmel írt és rendezett egy filmet, melynek a főszereplője is ő volt. Az alkotásban egy zavart elmeállapotú férfit alakított, aki megöli egy gazdag földesúr japán rendőrökkel cimboráló fiát. A film szenzációt okozott, rejtett szimbolikájával a japánok elleni ellenállásra ösztönzött. Számos fiatal filmest inspirált hasonlóan realista és elnyomásellenes filmek készítésére.^[4][5][6]

1926 és 1937 között mintegy 80 némafilm látott napvilágot Koreában, azonban az 1926-ban bevezetett^[7] cenzúra megnehezítette a koreai filmesek munkáját. Ennek ellenére a filmgyártás fejlődésnek indult, egyre nagyobb érdeklődés övezte a mozgóképet, melyek egyúttal a változó koreai társadalmat is filmre rögzítették, például a konfuciánus ideálokkal szembemenő, szabadelvű női karakterek is megjelentek a vásznon, a konzervatív elit férfitársadalom legnagyobb aggodalmára. A cenzúra hatására több koreai filmes is Kínába emigrált, a hátramaradtak kénytelenek voltak a japán elvárásoknak megfelelően gyarmati propagandafilmeket gyártani. A cenzúra több, végül kiadott filmet is jelentősen megvágott, például Hong Gemjong (홍개명, Hong Gae-myeong) Hjolma (Hyeolma) (혈마, „Véres ló”, 1928) című filmjének nyolc tekercséből csak három maradt meg, I Gjuhvan (이규환, 李圭煥; 1904–1982, Lee Gyu-hwan) Imdzsa omnun narutpe (Imja eomneun narutbae) (임자 없는 나룻배, „Senki kompja”) című filmjéből pedig mintegy 300 méternyi szalagot vágtak ki a cenzorok.^[1]

A hangosfilm megjelenése

Az 1930-as évek technikai fejlődésének egyik úttörője volt I Phiru (이필우, 李弼雨; 1897–1978, Lee Pil-woo) operatőr, aki számos tanítványának adta át tudását, közöttük a testvéreinek. Öccse, I Mjongu (이명우, 李明雨, Lee Myeong-u) Cshunhjangdzson (Chunhyangjeon) (춘향전) című filmjéhez saját maga fejlesztett hangtechnikát (bár japán segítséggel), ezzel létrejött az első koreai hangosfilm.^[1] I (Lee) azután utazott Kínába és Japánba a hangosfilmet tanulmányozni, hogy 1930-ban Koreában bemutatták a Paramount on Parade című amerikai filmet. A japánok az amerikai RCA Photophone rendszer alapján létrehozták a saját rendszerüket (Cucsihasi, 土橋), ezt vette át I (Lee) is. Bár a technika kezdetleges volt és amatőrnek hatott, emiatt a kritikusok negatívan fogadták, a nézőket lenyűgözte az első hazai hangosfilm.^[8]

A kezdeti bukdácsolás ellenére a hangosfilmek hamar átvették a vezetést, 1936-ban már a bemutatott filmek felét tették ki. Ekkor jelent meg például az első zenés film, a Nore Csoszon (Norae Joseon) (노래 조선, „Csoszoni dalok”), valamint az Arirang 3 (아리랑 3편), Na Ungju (Na Woon-gyu) filmsorozatának harmadik és egyetlen hangos része. A hangosfilm elterjedése a színjátszást is megváltoztatta, kellemes orgánumú színpadi színészek és színésznők számára teremtett lehetőséget a filmvásznon, mint No Dzsesin (노재신, 盧載信; 1916–2003, No Jae-sin), I Dzsongcshol (이종철, 李鍾哲; 1909–1972, Lee Jong-cheol) vagy Mun Jebong (문예봉, 文藝峰; 1917–1999, Mun Ye-bong). A vezető rendezők jó része külföldön, Japánban vagy Németországban tanult, a korszakra pedig a koprodukciók voltak jellemzőek, leginkább technikai okok miatt: Koreának egyszerűen szüksége volt a tapasztalt japán mérnökök segítségére az egyre fontosabbá váló hangosfilm technikai problémáinak megoldására.^[8]

A koprodukciók és az erős japán cenzúra ellenére a koreai filmesek elkezdték megtalálni saját hangjukat, azáltal, hogy összehasonlították filmjeiket a japán és nyugati alkotásokkal. Jellemzőek lettek a koreai folklórból, a csoszoni (joseoni) időkből merítkező alkotások, az 1938-ban megtartott első koreai filmfesztiválon például az Arirangot választották a legjobb némafilmnek, és az 1937-ben bemutatott Simcshongdzson (Simcheongjeon)t (심청전) a legjobb hangosfilmnek. Az Arirang egy faluban játszódik, vidéki emberek életét mutatja be, a Simcshongdzson (Simcheongjeon) pedig egy népszerű phanszori (pansori)történet zenés feldolgozása.^[8]

1935 és 1939 között Korea 26 filmet készített, melyek közül számos irodalmi mű feldolgozása volt. Az egyik ilyen a Pak Kicshe (박기채, 朴基采; 1906–?, Park Gi-chae) rendezte Mudzsong (Mujeong) (무정, „Szívtelen”) című film I Gvangszu (Lee Gwang-su) azonos című regényéből.^[8] 1940-t követően a cenzúra még szigorúbb lett, a japán vezetés életbe léptetett egy új filmrendeletet, aminek értelmében a moziknak japán háborús propagandafilmeket kellett vetíteniük, ki kellett tűzniük a birodalmi zászlót és a háborút támogató szlogeneket kellett felvonultatniuk minden vetítés előtt. A koreai filmgyártás drasztikusan visszaesett. Összesen hat film készült 1940-ben, mindegyik japán propagandát terjesztett, például integrálást Japánnal és háborús részvételre ösztönözte a koreaiakat. Akik nem voltak hajlandóak kollaborálni a japán filmtörvénnyel, emigráltak.^[8]

1942-re a helyzet még súlyosabbá vált, a magán disztribútorokat erőszakkal bezárták, a filmdisztribúciót koloniális vállalat vette át, a koreai nyelvű filmek terjesztését betiltották, csak japán nyelven lehetett filmet gyártani. Az állami filmvállalatnál számos koreai rendező dolgozott a japánok keze alá, akik az 1945-ös felszabadulást követően propagandafilmek gyártásáról a függetlenséget éltető filmek készítésére álltak át.^[8][5]

A korszakból összesen 11 film maradt fenn, ezek kópiáját Kínából, Japánból és Oroszországból sikerült visszaszerezni:^[8]

• Mimong (미몽, „Édes álom”), rendezte: Jang Dzsunam (양주남, 梁柱南; 1912–, Yang Ju-nam), 1936
• Simcshongdzson (심청전, „Sim Cshong története”, Simcheongjeon), rendezte: An Szongjong (안석영, 安夕影; 1901–1950, An Seok-yeong), 1937
• Kunjong jolcsha (군용 열차, „Katonai vonat”, Gunyong yeolcha), rendezte: Szo Gvangdzse (서광제, 徐光霽; 1901–?, Seo Gwang-je), 1938
• Ohva (어화, „Halásztűz”, Eohwa), rendezte: An Cshorjong (안철영, 安哲永; 1909–?, An Cheol-yeong), 1939)
• Pandoi pom (반도의 봄, „A Koreai-félsziget tavasza”, Bandoui bom), rendezte: I Bjongil (이병일, 李炳逸; 1910–1978, Lee Byeong-il), 1941
• Csip omnun cshonsza (집 없는 천사, „Hajléktalan angyal”, Jib eomneun cheonsa), rendezte: Cshö Ingju (Choi In-gyu) (최인규, 崔寅奎; 1911–?), 1941
• Csivonbjong (지원병, „Önkéntes”, Jiwonbyeong), rendezte: An Szongjong (An Seok-yeong), 1941
• Mangnui kjolszade  (망루의 결사대, „Az őrtorony öngyilkos osztaga”; japánul: 望楼の決死隊, Bóró no kessitai, Mangnu-ui gyeolsadae), rendezte: Imai Tadasi (今井 正, 1912–1991), 1943
• Csoszon hehjop (조선해협, „Csoszon szorosai”, Joseon haehyeop), rendezte: Pak Kicshe (박기채, 朴基采; 1906–?, Park Gi-chae), 1943
• Csomun moszup (젊은 모습, „A fiatalság portréja”; japánul: 若き姿, Vakagi szugata, Jeomeun moseup), rendezte: Tojoda Siró (豊田 四郎, 1906–1977), 1943
• Szarangi mengszo (사랑의 맹서, „A szerelem fogadalma”, Sarangui maengseo), rendezte: Cshö Ingju (choi In-gyu), 1945

A kettészakadt Korea filmművészete

Észak-Korea filmművészete

Bővebben: Észak-Korea filmművészete

Dél-Korea filmművészete

Bővebben: Dél-Korea filmművészete

Jegyzetek

Források

• ↑ KOBIZ 1: The Exhibition of Moving Pictures and the Advent of Korean Cinema 1897~1925, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 2: The Japanese Colonial Period, Heyday of Silent Films 1926~1934, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 3: The Sound Film and Militarism 1935~1945, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 4: Liberation and the Korean War 1945~1953, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 5: The Revival the Film Industry 1954~1962, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 6: The Korean Cinema Renaissance and Genre Films 1963~1971, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 7: The Authoritarian Period and a Depression in the Film Industry 1972~1979, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 8: The New Military Regime's Rule over Culture and the Advent of The New Films Culture 1980~1987, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 9: The New Korean Cinema Movement 1988~1995, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ KOBIZ 10: The Growth and Outlook of The Korean Cinema 1966~Present, Korean Cinema: from Origins to Renaissance (PDF), Korean Film Council. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
• ↑ Korea Times: Robert Neff: (49) Motion picture first came to Korea at turn of 20th century. The Korea Times, 2010. december 12. (Hozzáférés: 2017. március 1.)
• ↑ Paquet: Darcy Paquet: A Short History of Korean Film. Koreanfilm.org. (Hozzáférés: 2017. március 1.)
• ↑ Yonhap: Eulogies for legendary director Na Woon-gyu discovered. Yonhap News, 2016. szeptember 28. (Hozzáférés: 2017. március 8.)

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai filmművészet témájú kategóriát.
• A Koreai Filmarchívum YouTube-csatornája, angolra feliratozott régi koreai filmekkel
• A Koreai Filmarchívum gyűjteménye a Google Art Project oldalán