Légi közlekedés

Nem tévesztendő össze a következővel: repülés (biológia).

A légi közlekedés a személy-, áru- és postaforgalom lebonyolítása légi úton.

Az ágazat földi közlekedéssel szembeni nagy előnye a gyorsasága; repüléssel a nagy távolságok áthidalása a lehető legrövidebb idő alatt megtörténhet. A légkörnek a repülés számára felhasználható közege a légtér. A polgári légi közlekedésben ez általában a földfelszíntől 10–12 km magasságig, a troposzféra és sztratoszféra határáig terjed ki a szubszonikus (hangsebesség alatti, azaz 1 Mach sebességtartomány alatti) repülés esetében. A repülőgépek egy 10–20 km széles légi folyosón közlekednek, mely politikai, földrajzi, gazdasági okokból nem esik egybe a legrövidebb útvonalakkal. Ennek alapján tényleges repült kilométerhossznak hívjuk a légi folyosók, megközelítési szabályok és lehetőségek figyelembevételével számított, a földrajzi távolságtól esetenként lényegesen különböző távolságot. Egy utas elszállítása egy kilométerre az utaskilométer^[1].

A légi közlekedéssel a közlekedéstudomány foglalkozik.

A légi közlekedés része a lebonyolítását elősegítő műszaki berendezések és szervezeti intézkedések. Előnye a földi közlekedéssel szemben az, hogy lényegesen nagyobb sebességgel lehet lebonyolítani. Előnye nagy távolságok áthidalása esetén még jelentősebbé válik. A polgári légi közlekedés menetrendszerű vagy menetrenden kívüli charter járatokkal bonyolítható le. A járatokat biztonsági okokból a légi irányítás szigorú felügyelete mellett bonyolítják le. A magyar légtér irányítását és felügyeletét a Hungarocontrol végzi.

Története

Az emberiség évezredes álma volt a repülés, de csak a 20. sz. elején kezdődtek azok a sok-sok kudarccal, de egyre több eredménnyel is járó kísérletek, amelyek felvillantották a lehetőséget, hogy az ember a szárazföld és a tengerek után a levegőt is meghódíthassa. Ezt megelőzően hosszú évszázadokon keresztül próbálkoztak a legkülönfélébb alakú, szerkezetű és méretű szárnyakkal, de alig értek el valami eredményt. Az első ember, aki tudta is, hogy „az ember képes úrrá lenni az ellenálló levegőn azáltal, hogy művészien összeillesztett, nagy szárnyaival nyomást gyakorol rá és így legyőzheti, sőt még fölé emelkedni is képes”, Leonardo da Vinci volt. Feljegyzései között az aerodinamika nem egy alapgondolata szerepel. Helikopter- és ejtőernyővázlatai is bizonyítják, hogy erősen foglalkoztatta ez a kérdéskör.

A motor nélküli repülés atyjának Otto Lilienthalt tartják. A német mérnöknek 1889-ben jelent meg a korszerű repülés első szakkönyvének tekinthető munkája. Lilienthal számtalan repülés során próbálgatta egy- és kétfedelű siklóvitorlázó gépeit 1891 és 1896 között.

A légi közlekedés a legfiatalabb közlekedési ág, ugyanakkor ez produkálta a leglátványosabb és legdinamikusabb fejlődést az utóbbi 100 évben. Ez köszönhető elsősorban a két világháborúnak és a hidegháborúnak.

Az első motoros repülés az amerikai Wright fivéreknek sikerült. A kerékpárkészítő testvérpár gépének első sikeres felszállására 1903. december 17-én került sor, amikor gépük három méter magasra emelkedett és 37 m-rel távolabb ért földet. Ezt a „világrekordot” még ezen a napon 260 m-re javították. Wrighték a gép hajtására benzinmotort használtak, amely egészen a második világháború végéig a repülőgépek fő energiaforrása volt

1927-ben az amerikai Charles Lindbergh külön erre a célra épített „Spirit of St. Louis” nevű gépével sikeresen landolt Párizsban, miután Amerikából indulva átrepülte az Atlanti-óceánt. A rendszeres posta és különösen az utasszállítás persze nem indult meg azonnal, hisz Lindbergh vállalkozása valóságos istenkísértés volt. Másodpercnyi pihenés nélkül több mint 33 órán át egyedül vezette gépét. Hogy több üzemanyagot szállíthasson, nemcsak másodpilótát nem vitt magával, de még az életmentő ejtőernyőt és a rádiót is otthon hagyta. (Rakománya mindössze néhány szendvicsből állt, természetesen ezek sem jutottak el Európába, mert az úton elfogyasztotta őket.) A repülés fejlődése 1903-tól kezdve nagyon felgyorsult. Blériot francia pilóta 1909-ben átrepült az európai kontinensről Angliába, ország-világ előtt bebizonyítva a repülőgép gyakorlati használhatóságát.

A repülőgépek közé tartoznak a rögzített és forgószárnyú típusok, a változtatható szárnyak, a szárny nélküli emelőtestek, valamint a levegőnél könnyebb járművek, például a hőlégballonok és a léghajók

Az új repülőgépek olyan gyorsak és biztonságosak, hogy a repülés merész kalandból tömegközlekedéssé vált. A nagyvárosok mellett légikikötők épültek, ahonnan percenként szállnak fel a több száz utast szállító óriásgépek, és indulnak a világ minden tája felé. Az egykor olyan hatalmas és titokzatos Földgolyó kicsiny labdává zsugorodott, amelynek bármely pontjára eljuthatunk néhány óra alatt. Manapság a leggyorsabb repülőgépek sebessége meghaladja a kétszeres hangsebességet.

Napjainkban

Teherszállító repülőgép az utasszállító repülőgépből fejlődött ki, általánosságban véve a gyors szállítást igénylő, nagy (harc)értékű áruk mozgatására használják. Kezdetben, az 1920-as évek elejétől a polgári utasszállító gépekből átalakított gépeket gyakran mostohább körülmények között, alacsonyabb ellátási szinten kiépített repülőterekről kellett üzemeltetni. Ezen gépek még főként az utasszállítást kiegészítő csomagszállítók voltak, később a 30-as évek elejétől, a megfelelő típusok kifejlesztésével váltak igazán teheráru szállítókká. A 20. század háborúiban, főleg a második világháború előtt és annak elején nagy számban alkalmaztak civil teherszállító repülőgépeket, amik egyre nehezebben tudták ellátni a dinamikusan fejlődő harchelyzetek diktálta igényeket. Ezért a harctéri tapasztalatok alapján megfogalmazódtak a katonai teherszállító repülőgépek legfontosabb paraméterei, a velük szemben támasztott követelmények. Sebességük a világháború miatt rohamosan fejlődő motorok és hajtóművek következtében kétszeresére, háromszorosára, teheremelő képességük a sokszorosára nőtt, mint elődeiké. Ezeket a katonai teherszállító repülőgépeket a Föld minden pontján bevetették már.

Az egyes országok légterének igénybevétele és annak gyakorisága két- vagy többoldalú szerződések által szabályozott, s a légtér és az irányítás használatáért díjat kell fizetni. Adott ország területére történő légi belépéskor így bejelentkezéssel kell ehhez az engedélyt megkérni, ami természetesen biztonsági szempontból is elsődleges fontosságú. A légi járműnek mindig az illetékes repülésirányítás utasításait kell teljesítenie, ez a biztonságos közlekedés első feltétele, attól eltérni csak veszély elhárítása érdekében lehet. Magyarország, illetve a magyar légtér – bár tranzit szempontjából egyre nagyobb jelentőséggel bír – nem tartozik a Föld, vagy Európa nagy forgalmú térségei közé, mégis a fő szezonban óránként 140-150 gépet fogad, s ilyenkor csúcsidőben mintegy 2000 repülőgép tartózkodik egyidejűleg az ország területe felett. Ez a légi irányítás számára komoly feladatot jelent.^[2]

Az alágazat alapvető jellemzőjének, a helyváltoztatásnak a légtérben történő lebonyolítása miatt a „pálya” szó használata itt csak kiegészítő értelmezéssel indokolt és sajátos tartalommal bír. A gyakorlatilag korlátlan légtér sem indokolja a tetszés szerinti használatot, s konkrét esetben is a repülési útvonal a légi irányítás és egyéb (katonai, politikai, időjárási stb.) tényezők függvénye. Ez vonatkozik még az adott feladattól függő, változó útvonalakat igénybe vevő, többnyire kis távolságú repülésekre is, amilyenek pl. a mezőgazdasági, vízügyi, katonai, sport, mentő légi tevékenység.

A közlekedési szempontból lényeges, általában nagy távolságokat áthidaló légi személy- és áruszállítás esetében a repült útvonalakat jelentő pálya tartalma változásokon ment keresztül. Korábban a polgári légi közlekedés a menetrendszerű és az estenkénti (charter) forgalomban is meghatározott irányú, szélességű, magasságú vonalakon, ún. légi folyosókban bonyolódott le. Egyfelől a légi irányítás műszaki fejlődése, másrészt a politikai viszonyok kedvező változása lehetővé tette, hogy egyre nagyobb területeken, így hazánk felett is a légi közlekedés képes kihasználni fő előnyét, s a kijelölt pontok között valóban közel légvonalban történik a helyváltoztatás. Bár természetesen ezeken a területeken is lehetnek a repülés elől állandóan vagy ideiglenesen elzárt térségek (pl. sűrűn lakott városközpontok, ipari vagy katonai objektumok), a légi irányítás azonban igyekszik a lehető legrövidebb útvonalon vezetni a repülőgépeket, ami mind a légitársaságoknak (idő- és üzemanyag-takarékosság), mind pedig az érintett országnak (a légtér zsúfoltságának csökkentése) érdeke.