Michel Gondry

Michel Gondry
Michel Gondry (Párizs, 2008 március)
Michel Gondry
(Párizs, 2008 március)
Született1963. május 8. (61 éves)
Versailles, francia
Állampolgárságafrancia[1][2]
GyermekeiPaul Gondry
Foglalkozásaforgatókönyvíró, klip-, reklámfilm- és filmrendező
IskoláiÉcole nationale supérieure des arts appliqués et des métiers d'art
Kitüntetései

Magassága170 cm
Testtömege74 kg[4]

  • weboldal
  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Gondry témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Michel Gondry (Versailles, 1963. május 8. –) Oscar-díjas francia forgatókönyvíró, film-, reklámfilm- és kliprendező. Hírének alapját ötletes vizuális stílusa és filmjei képi világának, mise en scène-jének egyedi kialakítása adja. Fia, Paul Gondry szintén rendező.

Pályája

Michel Gondry Versailles-ban született. Filmes pályája akkor kezdődött, amikor elkészítette klipjeit az Oui Oui francia rockzenekar számára, amelynek dobosa volt. Az így elkészült videóinak stílusa megragadta az izlandi énekesnő, Björk figyelmét, aki megkérte, rendezze ő Human Behaviour című számának klipjét. A művészi együttműködés tartósnak bizonyult: Gondry összesen hét klipet rendezett Björknek. Más művészekkel is együtt dolgozott, köztük többször a Daft Punkkal, a White Stripesszal, a Chemical Brothersszel, a The Vines-szal, a Steriogrammel, a Radioheaddel és Beckkel. Gondry számos tévéreklámot készített. Ő volt a bullet time-technika egyik úttörője:[5] egyaránt használta a The Rolling Stones Like a Rolling Stone című számához készített klipjében és a Smirnoff vodka 1998-as reklámjában; megemlíthető még az általa a Gap amerikai ruházatiüzlet-lánc számára készített, három invenciózus reklámból álló füzér, illetve a Levi's 501 Jeanst reklámozó Drugstore című szpot, mely a Guinness Rekordok Könyve szerint a legtöbb díjjal jutalmazott tévéreklám.[6]

Gondryt gyakran említik példaként - Spike Jonze és David Fincher mellett - arra az áramlatra, mely során eredetileg kliprendezéssel foglalkozó filmesek - esetenként nem kevés sikerrel - kipróbálják magukat az egész estés produkciók rendezői székében is. Gondry első filmje a 2001-ben készített, utóbb változatos kritikákat kapó Libidó - Vissza az ösztönökhöz (eredeti címén Human Nature) című vígjáték volt. Második filmje (egyben Charlie Kaufman forgatókönyvíróval való második közös munkája), a 2004-ben bemutatott Egy makulátlan elme örök ragyogása már elragadtatta a kritikusok többségét. A Makulátlan elme nagy hasznát veszi ama számos, a látvány sokrétű manipulálását célzó technikának, amikkel Gondry a klipjeiben kísérletezett. Gondry a filmért Kaufmannal és Pierre Bismuth-szel együtt megkapta a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart. Gondry klipjeinek stílusa gyakran az értelmezés kereteivel való játékot eredményező videórögzítési és kameratrükkökön alapul.

Gondry következő egész estés filmje a 2006-os Dave Chappelle's Block Party című zenés dokumentumfilm, melyben Dave Chappelle amerikai komikus nagy volumenű, ingyenes koncertet akar összehozni Brooklyn Bedford-Stuyvesant negyedében. Ezt Az álom tudománya követte, mely 2006 szeptemberében (Magyarországon 2007 áprilisában) került a mozikba. A film, melynek főszerepét a mexikói Gael García Bernal játssza, a Makulátlan elmében alkalmazott fantasztikus, szürreális látványtechnikához való visszatérést jelzi.

2006 szeptemberében Gondry installációművészként is bemutatkozott, amikor New York SoHo galérianegyedében lévő Deitch Projectsben megnyílt első tárlata. A kiállítás címe magyarra lefordítva Az álom tudománya: Szobrok és beteges, hátborzongató kis ajándékok bemutatója volt; anyagát az Álom tudományának kellékei, a film jelenetkivágatai, illetve az érdeklődését felkeltő nőknek általa adott ajándékok adták; ez utóbbiak közül sokan korábbi és akkori munkatársai közül kerültek ki, úgy mint Karen Baird, Kishu Chand, Dorothy Barrick és Lauri Faggioni.[7] Megtekinthető volt a film vezérmotívuma, a 'katasztrófa-kalendárium' is; a természeti és emberi katasztrófák viszolyogtató ábrázolására Gondry Baptiste Ibar[8] festőt kérte fel.

Interior Design (2008) című rövid játékfilmjének fiatal japán hősnője, filmes karrierre vágyó barátja társaságában, Tokióba érkezik. A lány, a városban uralkodó elidegenedést és saját létének céltalanságát átérezve, fokozatosan székké változik. A szürreális képekben előadott hátborzongató mesén a klasszikus japán metamorfózis-történetek hatása érezhető.

Gondry az elkövetkezendő forgatókönyveit Daniel Clowes képregényrajzoló, -író segítségével írja majd.

Filmográfia

Egész estés filmek

  • Libidó - Vissza az ösztönökhöz (Human Nature) (2001)
  • Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless Mind) (2004)
  • Dave Chappelle's Block Party (2005)
  • Az álom tudománya (La Science des rêves) (2006)
  • Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind) (2008)
  • Tôkyô! (2008) (az Interior Design című szegmens)
  • Migel Munya (2009)[9]
  • Zöld darázs (2011)
  • Tajtékos napok (2013) (L'Écume des jours)

Rövidfilmek

  • L'expedition fatale (1986)
  • Jazzmosphère (1987)
  • My Brother's 24th Birthday (1988)
  • La lettre (1998)
  • One Day… (2001)
  • Pecan Pie (2003)
  • Ossamuch! - Kishu & Co. (2004)
  • Tiny (2004)
  • Three Dead People (2004)
  • Drumb and Drumber (2004)
  • Michel Gondry Solves a Rubik's Cube with his Nose (2007)

Rövid dokumentumfilmek

  • Vingt p'tites tours (1989) - társrendező
  • I've Been Twelve Forever (2003)

Videográfia

  • "High Head Blues" - Black Crowes (1995)
  • "Army of Me" - Björk (1995)
  • "Fire On Babylon" - Sinéad O’Connor (1994)
  • "Lucas With the Lid Off" - Lucas (1994)
  • "Little Star" - Stina Nordenstam (1994)
  • "This is it (Your Soul)" - Hothouse Flowers (1993)
  • "It's Too Real (Big Scary Animal)" - Belinda Carlisle (1993)
  • "Human Behaviour" - Björk (1993)
  • "Believe" - Lenny Kravitz (1993)
  • "She Kissed Me" - Terence Trent D'Arby (1993)
  • "Voila, Voila, Qu'ça r'Commence" - Rachid Taha (1993)
  • "La main parisienne" - Malcolm McLaren, featuring Amina (1993) (unreleased)
  • "Je Danse Le Mia" - IAM (1993)
  • "Snowbound" - Donald Fagen (1993)
  • "La Tour de Pise" - Jean François Coen (1993)
  • "Hou! Mamma Mia" - Les Négresses Vertes (1993)
  • "Les Jupes" - RoBERT (1992)
  • "Two Worlds Collide" - Inspiral Carpets (1992)
  • "Close But No Cigar" - Thomas Dolby (1992)
  • "Paradoxal Système" - Laurent Voulzy (1992)
  • "La Ville" - Oui Oui (1992)
  • "How the West Was Won" - Energy Orchard (1992)
  • "Les Voyages Immobiles" - Etienne Daho (1992)
  • "Blow Me Down" - Mark Curry (1992)
  • "Comme un ange (qui pleure)" - Les Wampas (1992)
  • "Dad, laisse-moi conduire la Cad" - Peter & the Electro Kitsch Band (1991)
  • "La normalité" - Les Objects (1991)
  • "Sarah" - Les Objects (1991)
  • "Ma Maison" - Oui Oui (1990)
  • "Queen for a Day" - The Life of Riley (1989) (unreleased)
  • "Tu rimes avec mon cœur" - Original MC (1989)
  • "Les Cailloux" - Oui Oui (1989)
  • "Il y a ceux" - l'Affaire Louis Trio (1989)
  • "Queen for a Day" - The Life of Riley (1989)
  • "Dô, l'enfant d'eau" - Jean-Luc Lahaye (1988)
  • "Bolide" - Oui Oui (1988)
  • "Un Joyeux Noël" - Oui Oui (1988)
  • "Junior Et Sa Voix D'Or" - Oui Oui (1988)

Reklámok

Hivatkozások

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. 347212, https://rkd.nl/nl/explore/artists/347212, 2021. szeptember 9.
  3. PREX1110746D
  4. https://bodysize.org/fr/michel-gondry/
  5. Clover, Joshua. „Time's Bullet:The world's dreamiest director lets the eternal sunshine in”, Village Voice, 2004. március 18.. [2007. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. szeptember 18.) (angol nyelvű) 
  6. Guinness Book of World Records, (2004-es kiadás) p. 177
  7. Dream Factory - artnet Magazine<
  8. Baptiste Ibar
  9. Dan Clowes To Write Paul and Michel Gondry’s Animated Movie. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 2.)
  • Michel Gondry: Music Video Genius, összeállította Jonathan Wells, RES Magazine 2004. március/április (angol nyelven)

További információk

Magyar nyelven

  • Michel Gondry a PORT.hu-n (magyarul)
  • Michel Gondry: Mindig történik valami abszurd - az origó interjúja
  • a Terasz.hu[halott link] hosszú elemzése Michel Gondry munkásságáról
  • interjú a Kultúra.hu-n
  • Elcsórták apu kameráját

Más nyelven

  • az AOL interjúja a Be Kind Rewindról, kitekintéssel Gondry filmkészítővé való érésére (angol nyelven)
  • a Director File ·· Michel Gondry említést tesz Gondry minden munkájáról (angol nyelven)
  • Le Monde de Michel Gondry - Michel munkáival foglalkozó francia weboldal
  • Michel Gondry az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  • Le Romantique - a New York Times Magazine cikke Michel Gondryról (09/2006) (angol nyelven)
  • Washington Post: Michel Gondry (03/2006) (angol nyelven)
  • Associated Press article Gondry álmai és munkái között tételez kapcsolatot (angol nyelven)
  • a Suicide Girls interjúja (angol nyelven)
  • DirectorsLabel.com Spike Jonze-zal és Chris Cunninghammel közösen alapítva (angol nyelvű)
  • a Partizan képviseli Gondryt, akárcsak sok más reklámfilm- és videokliprendezőt világszerte (angol nyelvű)
  • BBC Imagine... - Exquisite Corpse (angol nyelven)
  • "Dream Factory" by Ben Davis, Artnet Magazine (angol nyelven)
  • "How My Brain Works" Scott Thill, a Bright Lights Film Journal újságírójának interjúja Michel Gondryval (angol nyelven)
  • Michel Gondry-videók a YouTube-on
    • "Michel Gondry Solves a Rubiks Cube with his Nose". YouTube arról, hogyan "rakja ki" Michel Gondry a bűvös kockát az "orrával".
    • "How Michel Gondry Faked His Rubik's Cube Stunt". YouTube - Videó, mely bizonyítékokat tartalmaz ama hipotézisre nézve, miszerint Michel Gondry, ahogy a bűvös kockát a lábával kirakja, az csak trükk.
  • Interviews SiouxWIRE interjúgyűjtemény (angol nyelvű)
  • "Michel Gondry" - Az Olde English komikuscsoport egyszerre parodizálja az MTV Cribs celebrityháztűznéző-realityt és Michel Gondry filmkészítő stílusát.
Sablon:Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvnek
  • m
  • v
  • sz
1940–1975
  • Preston Sturges (1940)
  • Herman J. Mankiewicz és Orson Welles (1941)
  • Michael Kanin és Ring Lardner Jr. (1942)
  • Norman Krasna (1943)
  • Lamar Trotti (1944)
  • Richard Schweizer (1945)
  • Muriel Box és Sydney Box (1946)
  • Sidney Sheldon (1947)
  • nem adták át a díjat (1948)
  • Robert Pirosh (1949)
  • Charles Brackett, D. M. Marshman Jr. és Billy Wilder (1950)
  • Alan Jay Lerner (1951)
  • T. E. B. Clarke (1952)
  • Charles Brackett, Richard L. Breen és Walter Reisch (1953)
  • Budd Schulberg (1954)
  • Sonya Levien és William Ludwig (1955)
  • Albert Lamorisse (1956)
  • George Wells (1957)
  • Nathan E. Douglas és Harold Jacob Smith (1958)
  • Clarence Greene, Maurice Richlin, Russell Rouse és Stanley Shapiro (1959)
  • I. A. L. Diamond and Billy Wilder (1960)
  • William Inge (1961)
  • Ennio de Concini, Pietro Germi és Alfredo Giannetti (1962)
  • James Webb (1963)
  • S. H. Barnett, Peter Stone és Frank Tarloff (1964)
  • Frederic Raphael (1965)
  • Claude Lelouch és Pierre Uytterhoeven (1966)
  • William Rose (1967)
  • Mel Brooks (1968)
  • William Goldman (1969)
  • Francis Ford Coppola és Edmund H. North (1970)
  • Paddy Chayefsky (1971)
  • Jeremy Larner (1972)
  • David S. Ward (1973)
  • Robert Towne (1974)
  • Frank Pierson (1975)
1976–2000
2001–
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJmTv69P9wjdvtdJymkbh3
  • VIAF: 42047004
  • LCCN: no2004055309
  • ISNI: 0000 0001 1471 2365
  • GND: 128878185
  • LIBRIS: 287318
  • SUDOC: 085278475
  • NKCS: pna2006327265
  • BNF: cb14102138b
  • BNE: XX1155523
  • KKT: 01087456
  • BIBSYS: 2131624
  • RKD: 347212
  • filmművészet Filmművészetportál
  • Franciaország Franciaország-portál