Pčelić

Pčelić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Suhopolje
Jogállás	falu
Irányítószám	33410
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	283 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	117 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 30′ 22″45.813, 17.50645.813000°N 17.506000°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 30′ 22″45.813, 17.50645.813000°N 17.506000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pčelić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pčelić falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.

Fekvése

Verőce központjától légvonalban 12, közúton 14 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység előterében és annak északi lejtőin, Borova és Budanica között fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint Pčelić területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A település déli részén a régi, elhagyott téglagyár közelében fekvő Dakino brdo régészeti lelőhely a közelében fekvő Medakuša lelőhellyel és a szomszédos Pepelana területén fekvő lelőhellyel együtt rejti három kőkorszaki településnek a maradványait. Az itt előkerült kőkorszaki és újkőkori cseréptöredékek, kőszekercék, különféle kisméretű kőszerszámok, őrlőkövek és más, a földműveléshez használt eszközök töredékei az egész Szlavónia területén egyedülálló, kőkorszaki településláncolaton élt emberek mindennapjairól mesélnek.

A mai települést a 17. században Hercegovinából, Montenegróból és Kelet-Boszniából betelepült pravoszláv szerbek alapították. A 19. században és a 20. század elején nyugatról horvát, majd magyar lakosság is települt be melléjük. Neve a „pčela” (méh) főnévből származik.

A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Cselich” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pcselich” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pcselich” néven 109 házzal, 38 katolikus és 625 ortodox vallású lakossal szerepel.^[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

A településnek 1857-ben 682, 1910-ben 1.039 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején az üldöztetés elől elmenekült magyar lakosság helyére a háború után horvátok és szerbek érkeztek. 1991-ben 565 főnyi lakosságának 52%-a horvát, 35%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 407 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

• A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus haraglába.
• A település déli részén a Dakino brdo nevű hegy északnyugatról délkeleti irányban a Pčelićről Pepelanára vezető út felé teraszosan lejtő oldalában az egykori téglagyár közelében kőkorszaki településre utaló leleteket találtak.^[6] A terület régészeti feltárása még nem történt meg.
• A Dakino brdo lelőhely közelében a Medakuša lelőhelyen^[7] egy másik kőkorszaki település nyomai találhatók számos kőkorszaki és újkőkori régészeti lelettel.

Oktatás

Az iskolai tanítás 2008-ig az 1947-ben épített régi iskolaépületben folyt. Ebben egy osztályterem volt, ahol egyidejűleg több osztálynak történt a tanítás. Az új iskolaépületet 2010. szeptember 6-án adták át. Itt az elsőtől a negyedik osztályig alsó tagozatos oktatás folyik.

Jegyzetek

Források

• Suhopolje község hivatalos honlapja (horvátul)
• A suhopoljei római katolikus plébánia honlapja (horvátul)
• Suhopolje turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
• Bus.hr:Kulturna dobra općine Suhopolje (horvátul)
• A suhopoljei elemi iskola honlapja (horvátul)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)