Pelejte

Pelejte (Plechotice)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1332
Polgármester	Marek Andráš
Irányítószám	076 11
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
Népesség
Teljes népesség	749 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	142 m
Terület	12,94 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 21° 37′ 60″48.625, 21.63333348.625000°N 21.633333°EKoordináták: é. sz. 48° 37′ 30″, k. h. 21° 37′ 60″48.625, 21.63333348.625000°N 21.633333°E
Pelejte weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pelejte (szlovákul: Plechotice) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

Tőketerebestől 6 km-re, nyugatra fekszik.

Története

A település területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a 9.–10. században lakott volt.

Írásos dokumentumban 1324-ben említik először, mint Márton fia János birtokát. A Pelejtei egyházközség egyike a legrégebbieknek Zemplénben. Szent János evangélistának szentelt templomát és plébániáját 1332-ben említik „Poloste”, illetve „Pellechte” alakban. 1347-ben „Pelehtha” a neve. 1441-ben 12 lakott ház állt a faluban. 1447-ben „Pelechte” néven szerepel. Plébániája a 16. század közepéig, a reformáció elterjedéséig működött. Birtokosai kezdetben helyi nemesek voltak, majd a 16. századtól különböző nemesi családoké. A 17. század elején a tőketerebesi uradalom része. 1601-ben 4 lakott és 17 lakatlan jobbágytelke volt. 1715-ben a lakott házak száma nyolc. 1787-ben 70 házában 620 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PELEJTE. Plehocsicze. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Kis Ruszkához 1/4 mértföldnyire n. k. é. Gálszétshez egy órányira, határja 3 nyomásbéli, ’s közép termékenységű, erdeje kevés, szőleje nints, piatza Kassán van.”^[2]

A 19. században az Ocskayaké és másoké. 1828-ban 97 háza és 704 lakosa volt. 1831-ben lakói részt vettek a koleralázadásban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pelejthe, tót falu, Zemplén vgyében, ut. p. Vécséhez 1 mfdnyire: 324 romai, 56 görög kath., 55 ref., 69 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Szántófölde 2680 hold. Erdő. F. u. Ocskay, Szepesy, Kolosy s m.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Pelejte, kisközség 49 házzal és 831, nagyobbára tótajkú s róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és a vasúti állomása Upor. A Pelejthey család ősi fészke. 1347-ben már ők a földesurai, de 1414-ben az Azaryak is. 1429-ben Miglészi Mártont, 1437-ben pedig Pike Istvánt, 1499-ben Ragályi Balázst iktatják némely részeibe. 1565-ben Perényi Gábor, 1581-ben Possay Ferencz s 1590-ben Gerenczey István is kapnak itt jobbágytelkeket. 1598-ban 12 birtokosa van; ezek: Berzeviczy Miklós, Azary István és Péter, Tussay Sándor, Várkonyi János, Possay István, Zobos András, Béczy István, Bessenyey István, Pelejthey Gáspár, Homonnai György és Rákóczy Ferencz. 1637-ben Drugeth György új adományt kap a maga birtokrészére. 1774-ben Keresztesy Imre, Komáromy Lajos, Baczonyi Kálmán, Kácsándy László, Sigmond György, továbbá a Cserépy, Ocskay, Szepessy, Görgey, Bernáth, Fekete, Zsádny, Anday, Szatmáry, Palásthy, Ecsedy, Török, Máriássy, Kolosy, Huttka, Ráday, Sztankóczy és Péterffy családok a földesurai. Most Boronkay Lászlónénak van itt nagyobb birtoka s úrilaka, mely utóbbit a Komáromyak építtették. Innen veszi előnevét a Polyák család. 1663-ban a pestis s 1831-ben a kolera pusztította lakosait. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. Ide tartozik Andrássy-major is.”^[4]

1900 és 1910 között számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 715 lakosából 617 szlovák és 60 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 696-an lakták, ebből 585 szlovák és 84 magyar anyanyelvű.

1900-ban 832 lakosából 749 szlovák és 69 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 681-en lakták: 443 szlovák és 220 magyar anyanyelvű.

1921-ben 635 lakosából 408 csehszlovák és 55 magyar.

1930-ban 737-en lakták, ebből 635 csehszlovák és 20 magyar.

1991-ben 791 lakosából 788 szlovák és 1 magyar volt.

2001-ben 790 lakosából 783 szlovák és 1 magyar volt.^[5]

2011-ben 795 lakosából 764 szlovák és 1 magyar.

Neves személyek

• Itt hunyt el 1955-ben Dzurányi László újságíró, szerkesztő, politikus.

Nevezetességei

• A Szentháromság tiszteletére szentelt, római katolikus templomát a 18. század első felében kezdték építeni, 1771-ben szentelték fel.
• Klasszicista kúriája a 19. század közepén épült.

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• E-obce.sk
• Pelejte Szlovákia térképén