Pinerolo

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Pinerolo
Pinerolo címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Piemont
Megye	Torino (TO)
Polgármester	Paolo Covato
Védőszent	Szent Donát
Irányítószám	10094
Körzethívószám	011
Forgalmi rendszám	TO
Testvérvárosok	Lista Gap Traunstein San Francisco Derventa
Népesség
Teljes népesség	35 418 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	665 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	376 m
Terület	50 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 53′ 14″, k. h. 7° 19′ 55″44.887309, 7.33194544.887309°N 7.331945°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 14″, k. h. 7° 19′ 55″44.887309, 7.33194544.887309°N 7.331945°E
Elhelyezkedése Torino térképén
Pinerolo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pinerolo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pinerolo (piemonti nyelven Pinareu, okcitán nyelven Pineiròl, francia nyelven Pignerol) Torino megye egyik 35 143 lakosú városa, a Piemont régióban.

Földrajz

Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.

Története

Először 981-ben tesznek róla említést, Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspöknek a várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.

1064-ben Pinerolót a san veranói benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás (1177–1233), Savoya grófja. 1235-től Tamás fia, IV. (Savoyai) Amadé gróf uralta a várost.

1536-tól 1574-ig Franciaország fennhatósága alatt állott, ekkor Emánuel Filibert savoyai herceg visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal az utasítással, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, amely biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat, és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” is – záratta.

Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Viktor Amadé savoyai herceg, A Napkirály csapatai azonban távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel szárd–piemonti király megszerezte XIV. Benedek pápa engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben Napoléon Bonaparte tábornok Piemontot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották. A napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a Szárd–Piemonti Királyság fennhatóságát, I. Viktor Emánuel király alatt.

A Risorgimento háborúi révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.

1819-ben már 12 000, 1890-ben pedig már 18 000 lakosa volt.

A második világháború során lakossága aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A háború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város a turizmus felé nyitott.

1974. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit, Renato Curciót és Alberto Franceschinit.

Látványosságok

• Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják kétszer a heti piacot, szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülete ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.
• Szent Donát-dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya máig befejezetlen.

Testvérvárosok

• Gap, Franciaország (1963)
• Traunstein, Németország (1986)
• San Francisco, Argentína (1996)
• Derventa, Bosznia-Hercegovina (2005)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinerolo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek