Porkura

Porkura (Vălișoara)
A porkurai fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Balsa
Rang	falu
Községközpont	Balsa
Irányítószám	337029
SIRUTA-kód	87978
Népesség
Népesség	48 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1 (2002)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 03′ 31″, k. h. 22° 59′ 46″46.05858, 22.99607346.058580°N 22.996073°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 31″, k. h. 22° 59′ 46″46.05858, 22.99607346.058580°N 22.996073°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Porkura témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Porkura (románul: Vălișoara, 1964-ig Porcurea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

Az Erdélyi-érchegységben, Algyógytól 26 kilométerre északnyugatra fekszik. A 705-ös megyei útról letérve nyolc kilométernyi földúton közelíthető meg.

Lakossága

• 1785-ben 307 lakossal írták össze. Túlnyomó többségük (71 családfő) ortodox vallású volt, de öt évvel később tizenöt római és hat görögkatolikus lelket is találtak benne.^[1]
• 1910-ben 478 lakosából 468 volt román és kilenc magyar anyanyelvű; 469 ortodox és hat zsidó vallású.
• 2002-ben 79 lakosából 78 volt román és egy magyar nemzetiségű; 73 ortodox, négy baptista és két unitárius vallású.

Története

Az aranybányászat a 17. században kezdődött környékén. A falut először 1733-ban említették Porkureny, majd 1750-ben Porkure és 1760–62-ben Porkura néven, Hunyad vármegyében. 1742-ben a Kászoni családé volt. Ekkoriban bányáinak aranyhozama ingadozott és a helyiek csak idényszerűen művelték őket.^[2] Leghíresebb bányája, a Barbara-táró, a 18. század második felében és a 19. század elején állt állandó művelés alatt. A világon egyedülálló az itt található sötét ibolya színű ametiszt, amely a 18. század végén világszerte ismertté tette Porkura nevét. (Az ametiszten, termésaranyon és termésezüstön kívül előfordul tetraedrit, markazit, szfalerit, kvarc, pirit és kalkopirit is.) A későbbiekben többször próbálkoztak a bánya újranyitásával. A 19. század végén egy holland–francia tulajdonú cég, 1924-ben pedig az Almasel–Porkura Aranybánya Rt. tulajdonában állt.^[3] A falu nevét esztétikai okból változtatták a 'völgyecske' vagy 'patakocska' jelentésű maira (a porc disznót jelent), de máig az eredeti nevét használják.

Látnivalók

• Ortodox fatemploma 1785-ben épült. Belsejét két szakaszban, közvetlenül az építés után és a 19. század elején festették ki.

Jegyzetek

Források

• Szakáll Sándor – Nagy Gábor: A porkurai ametiszt. Geoda 2008 [1]^{[halott link]} PDF

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Porkurai ásványok témájú kategóriát.