Saszet Géza

Saszet Géza (Érhatvan, 1929. március 8. – Nagyvárad, 2013. április 26.) erdélyi magyar filozófiai író, költő, dramaturg. Saszet Győző fia, Székely Erzsébet férje, Saszet Ágnes apja. Írói álneve: Sziky Géza.

Életútja

Középiskoláit a Református Kollégiumban kezdte Szatmárnémetiben és Nagyváradon fejezte be (1948). A Bolyai Tudományegyetemen filozófia–lélektan szakos diplomát szerzett, s már egyetemi hallgatóként gyakornok, 1952-től lektor; e minőségben logikát oktatott. Az 1956-os magyarországi forradalmat követő megtorlások során eltávolították az egyetemről. Rövid ideig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, de politikai okokból rövidesen itt is felbontották munkaszerződését. Ekkor alkalmi munkákat vállalt: „bújtatott” segédmunkás, majd 1961-től díszletmunkás, ügyelő, könyvtáros, végül dramaturg volt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Mint segédrendező és dramaturg közreműködött számos darab bemutatásában. Szerkesztette az előadások műsorfüzeteit, melyekben dramaturgiai tanulmányai, színháztörténeti cikkei, interjúi, színészportréi jelentek meg. 1979–80-ban a Kolozsvári Rádióban színes színháztörténeti előadássorozata volt, Thalia szekerén címmel.

Írásait a Cimbora, Dolgozó Nő, Helikon, Korunk, Művelődés, Napsugár, valamint az Alföld, Létünk, Tiszatáj, továbbá az Amerikai Magyar Népszava és a budapesti Szabadelvű Unió közölte.

Első versei az Utunkban jelentek meg, Sziky Géza álnéven 1952-ben. Bizonyság című kötetéről ezt írta Szilágyi Domokos: „Saszetnek nem a vers a fontos, hanem a közlés… nem az a fontos, hogy amit ír, vers-é vagy sem. Hanem: hogy megszólalt; … költészetét – a szó hagyományos értelmében – nem merném lírának nevezni… De … van itt egy ember, aki közli velünk gondolatait, s e gondolatokon érdemes eltöprengeni” (Korunk, 1973/1).

Nagyváradon hunyt el, hamvait Debrecenben helyezték örök nyugalomra.

Alkotásai

• Önálló kötete: Bizonyság. Versek (Dacia, Kolozsvár, 1972; a Román Írószövetség Díjával kitüntetett kötet)
• Gyűjteményes kötetekben megjelent írásai: Apáczai Csere János társadalmi nézetei (in: Filozófiai tanulmányok. Bukarest, 1957); A mesének legyen jó vége. Játék tárgyakkal és közhelyekkel (in: Báboskönyv. Bukarest, 1974)
• Bemutatott színpadi művei: János vitéz (bábszínházra alkalmazott verses változat, Kolozsvári Bábszínház, 1983–84-es évad); A szerelem bolondságai (zenés játék, kolozsvári Állami Magyar Színház, 1985–86-os évad)
• Műfordítói tevékenysége: Ion Călugăru: Acél és kenyér (regény, 1953, Sziky Géza írói nevén); Ecaterina Oproiu: Interjú (színmű, kolozsvári Állami Magyar Színház, 1975–76-os évad)

Díjak, elismerések

• Írószövetségi díj (1972)
• Krúdy Alapítvány díja (1992)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Gyászhír^{[halott link]}, Szabadság, 2013. május 3.

További információk

• Ágoston Vilmos: Saszet Géza: Bizonyság. Utunk, 1972/28.
• Csiki László: Saszet Géza: Bizonyság. Előre, 1972. augusztus 13.
• Szilágyi Domokos: „Szállok a filozófiának”. Korunk, 1973/1.
• Kántor Lajos: Líra és logika. A Hét, 1973/13.
• Seres József: Bizonyság. Népszava, 1973. április 1.
• Lászlóffy Aladár: Gondolatok hátratett kézzel. Utunk, 1973/43.
• Mózes Attila: Le Grand Chasseque. A hetvenéves Saszet Géza köszöntése. Helikon, ff 1999/5.
• Jancsó Miklós: Saszet Géza (1929–2013), Helikon, 2013. május 25. Online hozzáférés^{[halott link]}