Sennyey Pál

Sennyey Pál
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő 1865. december 9. – 1867. március 22.
Előd	Apponyi György
Utód	Mailáth György
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő 1884. december 6. – 1888. január 3.
Előd	Szőgyény-Marich László
Utód	Vay Miklós
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő 1885. október 10.[1] – 1888. január 3.
Előd	Mailáth György
Utód	Szőgyény-Marich László
Született	1822. április 24. Buda
Elhunyt	1888. január 3. (65 évesen) Battyán
Párt	Mérsékelt Ellenzék Deák-párt Jobboldali Ellenzék
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Sennyey Pál témájú médiaállományokat.

Kissennyei báró Sennyey Pál (Buda, 1822. április 24. – Battyán, 1888. január 3.) valóságos belső titkos tanácsos, Magyarország országbírája, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja, Aranygyapjas rend lovagja.^[2]

Élete

A kissennyei Sennyey család sarja. Apja kissennyei báró Sennyey Károly (1787–1841) császári és királyi kamarás,^[3] anyja nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Erzsébet (1795-1878) grófnő volt.^[4] Apai nagyszülei báró Sennyey Antal (1754–1822), és báró kéthelyi Hunyady Erzsébet (1759–1799) voltak. Anyai nagyszülei nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Mihály (1746–1796), és Maria Terézia von Colloredo-Waldsee (1751–1831) voltak.

A jogi tanulmányokat Kassán végezte, ezután 1841-ben Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, egy év múlva vármegyei tiszteletbeli főjegyző, majd a Magyar Királyi Helytartótanács titkára lett. 1846-ban a Magyar Királyi Udvari Kancellária tiszteletbeli elnöki titkára, közben elnyerte a királyi kamarási méltóságot is. 1847-48-as országgyűlésen mint Zemplén vármegye első követe konzervatív programmal vett részt. 1848 októberében lemondott, a szabadságharc ideje alatt visszavonultan élt. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává választották. 1860-ban az októberi diploma kibocsátása után a Magyar Királyi Helytartótanács alelnöke volt. A provizórium alatt ismét visszavonulva élt 1865 júliusáig, amikor magyar királyi főtárnokmesterré neveztetett ki, és a nádori szék üresedése következtében a Magyar Királyi Helytartótanács elnöki tisztét is viselte. 1867. február 17-én lemondott a tárnokmesteri címről, ekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Ezután is tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában és 1877 februárjában, Tisza Kálmán lemondása után kormányalakításra is felkérték, de sikertelenül. 1885-ben a főrendiház elnökévé és országbíróvá nevezték ki.^[5]

Házassága és leszármazottjai

Sennyey Pál feleségül vette eörményesi és karánsebesi Fiáth Mária (*Pest, 1846. december 12.–†Bély, 1940. március 14.) bárónőt,^[6] Fiáth Ferenc (1815–1885) báró és kapivári Kapy Ágnes (1819–1906) lányát. A házasságukból született:

• kissenyei gróf Sennyey Géza (1870–1934), akinek a felesége kissennyei báró Sennyey Melánia (1872–1957).
• kissenyei gróf Sennyey Mária (1867–1945), gróf Széchényi-Wolkenstein Ernő (1864–1935) felesége.
• kissenyei gróf Sennyey Béla (1865–1939), akinek a neje gróf fogarasföldi Nádasdy Júlia (1869–1939)

Jegyzetek

Források

• Báró Sennyey Pál
• Nekrológ Sennyey Pálról
• Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 197-201. oldal. Argumentum Kiadó, 2002.

További információk

• Lauka Gusztáv: Báró Sennyei Pál, Az Ország Tükre, 1865^{[pontosabban?]}, 343–344. o.
• Tarján M. Tamás: 1822. április 24. | Báró Sennyey Pál születése. Rubicon online. (Hozzáférés: 2019. május 18.)
• Hamza Gábor: Emlékezés Sennyey Pálra (1822-1888), a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjára (MTA, Jubileumi megemlékezések, 2021)