Szegedinác Jovánovics Péró

Szegedinác Jovánovics Péró (Pécska, 1655. – Buda, 1736. április 4.), szerb nemzetiségű határőrkapitány, lázadó. Neve szerbül: Pera Jovanović Segedinac, Пера Јовановић Сегединац), magyarosítva Szegedi Péter.

Élete

Péró az Arad környékén fekvő Pécskáról származott, életét a határ melletti harcokban töltötte, részt vett az 1683-ban kezdődő felszabadító háborúban. A határőrkapitány az akkori katonai élet számos nehézsége, a Maros menti Katonai Határőrvidék megszűnése és a katonák jobbágysorba taszítása miatt, valamint az ortodox szerbek erőszakos katolikus hitre térítése miatt lázadásra buzdította a Békés vármegyei parasztokat. A felkelés lángját közvetlenül azonban az udvar térítő politikája szította, melyet a betelepülő ortodox szerbek ellen folytatott. A nemzetiség saját vallási vezetőt, pátriárkát követelt magának, ezt III. Károly (ur. 1711–1740) azonban csak a katolikus hitre való áttéréssel engedélyezte volna, így Szegedinác Péró és néhány határőrvidéki kapitány szervezkedni kezdett, Bács és Szerém vármegyék lakosságát hívta fegyverbe.

A mozgalom hívó szava nem csak a vallásukban megsértett szerbek, hanem a nyakukba kapott birtokosok hatalmaskodásait megelégelő magyar jobbágyokra is hatott, akiket a magyarul tudó Péró hamar bevont mozgalmába. Szerb hadsereget gyűjtött a Bánságban, az Alföldön pedig magyar szövetségese, Vértessy Mihály szentandrási bíró állított fegyverbe ezerötszáz parasztot.

Annak ellenére, hogy Szegedinác Péró nevét viseli a felkelés, a vezér a tényleges hadmozdulatokban már nem vett részt, ugyanis Thököly Ránkó – szerb származású – aradi várparancsnok már május 3-án elfogatta őt, ennek hatására pedig a szerb kapitányok a Gyulát ostromló magyarok ellen fordultak.

A tavasz során végrehajtott hadmozdulatok teljes káoszt mutattak, miután a Sevics és Strba vezette szerbek végigpusztították a korábbi szövetséges felkelők bázisául szolgáló dél-alföldi megyéket. A két vezetőnek nézeteltérése támadt, ezért a szerbek szétverték a magyar parasztsereget. Ezután Pérót az aradi várparancsnok, a szintén szerb nemzetiségű Thököly Ránkó (Ranko Tekelija) elfogatta, és Budára küldte, ahol halálra ítélték és négyfelé vágták. Teste darabjait Aradon, Nagyváradon, Sarkadon és Békésszentandráson tették közszemlére.

Ma a kivégzés színhelyén, a Budai várban, a Sándor-palota közvetlen közelében egy szerb-magyar nyelvű emlékkő található.

Források

• Jókai Mór: A magyar nemzet története
• Vujicsics Sztoján: Szerbek Pest-Budán (Budapest, 1997)
• http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1735_aprilis_27_kirobban_a_szegedinac_pero_fele_felkeles
• https://web.archive.org/web/20120801001004/http://www.banaterra.eu/magyar/P/pero.htm
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Márki Sándor: Péró lázadása; Akadémia, Bp., 1893 (Értekezések a történeti tudományok köréből)