Szerémség
| Szerémség | |
 | |
| A Szerémség városai Horvátországi rész Szerbiai rész | |
 | |
| Szerémség címere | |
| Elhelyezkedés | Kárpát-medence, Alföld |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6866 km² |
| Legmagasabb pont | Vörös-bérc (539 m) |
| Folyóvizek | Duna, Száva |
| Térkép | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
  Szerémség Pozíció a Kárpátok térképén | |
 é. sz. 45° 10′ 12″, k. h. 19° 17′ 17″45.17, 19.28845.170000°N 19.288000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 12″, k. h. 19° 17′ 17″45.17, 19.28845.170000°N 19.288000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szerémség témájú médiaállományokat. | |
A Szerémség vagy Szerém (horvátul Srijem, szerbül Срем / Srem) történeti-földrajzi régió az egykori Magyar Királyság illetve a mai Horvátország és Szerbia területén; a Duna és a Száva között elterülő nagytáj Szlavónia és a Vajdaság között. A Szerémségben található a Tarcal-hegység (Fruška Gora).
A terület kiveszett magyaros neve Szerémország is volt.[1]
Története
A Római Birodalom idején Sirmium néven Pannonia provincia része volt. Probus római császár itt engedélyezte először Itálián kívül a szőlő telepítését.
Az Avar Kaganátus déli határán laktak a timocsánok a Timok völgye mellett a Szerémségben és Szlavónia keleti részén. Az Avar Kaganátus felbomlása után területüket a bolgárok vonták fennhatóságuk alá. 820-ban Sirmiumot, 827-ben a Szerémséget és Kelet-Szlavóniát,[2] bár utóbbit a Frank Birodalom valószínűleg már 832-ben visszafoglalta és a Szlavóniai hercegséghez csatolta.[3] A bolgárok nyomása elől az ugyancsak szláv abodritek átkeltek a Duna északi oldalába, a Temesközbe, de 830 körül a bolgárok vereséget mértek rájuk és a Maros vonaláig kiterjesztették az uralmukat.[2]
A 10. századtól Magyarország része lett. Később itt alakult ki a földrajzi régióval többé-kevésbé megegyező területű Szerém vármegye, magyar többségű lakossággal. A középkorban hazánk egyik legjelentősebb szőlő- és bortermő területe volt, de fontos szerepet játszott a mezővárosi társadalmi-kulturális mozgalmakban is, mint például a huszitizmus. A mohácsi vészt követő belháborús zűrzavar során rövid időre a szerb Cserni Jován kényszerítette uralma alá a vidéket, amit saját magánállamaként kezelt, de a magyar seregek leverték. A török megszállás alatt magyar lakosságának többsége elpusztult, szerbek és horvátok települtek be, s a 18. században megjelentek a németek, szlovákok, csehek, ukránok és albánok is. A 18–19. században dunántúliak és bácskaiak bevándorlásával magyar szórványok is kialakultak a területen (Maradék, India, Ürög).
Nagyobb városai
Horvátországban:
Szerbiában:
- Árpatarló
- Belcsény
- India
- Karlóca
- Ópazova
- Pétervárad (Újvidék része)
- Sid
- Szávaszentdemeter
- Újbelgrád (Belgrád része)
- Zimony (Belgrád része)
Jegyzetek
- ↑ Putnoky Imre: Magyarosan (1941, I. f.)
- ↑ a b RónaTasHonfoglaló
- ↑ H. Tóth: Metód
Források
- Égető Melinda 1990: A szerémségi szórványmagyarok kultúrájáról. Népi Kultúra - Népi társadalom 15. Budapest, 89-125.
- ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- ↑ H. Tóth: Metód: : H. Tóth Tibor: Újabb adalékok Metódnak és tanítványainak pannóniai tevékenységéhez. AETAS, XXII. évf. 3. sz. (2007) 24–34. o.
Kapcsolódó szócikkek
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
