Szilárd Sándor

Szilárd Sándor
Életrajzi adatok
Született	? n.a. (nincs adat - nem ismert)
Származás	magyar
Pályafutása
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (1961) Eötvös Loránd Tudományegyetem
Híres szerepei	Nemes Keszeg András William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok Albafiorita, gróf Carlo Goldoni: A fogadósné Tuzenbach Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Putnoki Fűre lépni szabad című film (1960)
Szilárd Sándor IMDb-adatlapja
Sablon • Wikidata • Segítség

Szilárd Sándor (? nem ismert –) magyar színész.

Életpályája

Önmagáról mesélte 1991-ben:

„Ha meg­próbálok elszámolni magammal, hogy miért is akartam szí­nész lenni, valószínűleg azért, mert némi függetlenségre vágy­tam. Mit tudtam én, hogy micsoda függőség a színész élete! De talán azért nem volt olyan gyötrelmes számomra a pályától va­ló fokozatos elválás sem. Hogy vajon társadalomtudományi pályán milyen lehetőségeim lettek volna? Hát... nem tudom…Az utóbbi időben már szerző is vagyok… univerzális ember, mint Erdélyi Miska annak ide­jén… ^[1]”

1957–1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, és a Jókai Színházban gyakornokoskodott. Főiskolásként szerepelt a Fűre lépni szabad című magyar filmben, melyben Putnokit, Kéri vezérigazgató (Páger Antal) titkárát alakította. Osztálytársai közül Majczen Máriával és Sólyom Ildikóval együtt színészi pályájukat a Veszprémi Petőfi Színházban kezdték. 1964-től rövid ideig az Állami Déryné Színház tagja volt. Majd vándorszínész­társulatot szervezett, 1984-től gyerekelőadásokkal járták az or­szág művelődési házait. Itt már rendezéssel és dramatizálással is foglalkozott. Közben az ELTE Bölcsészettudományi Karán elvégezte a szociológia szakot. A színészettől fokozatosan visszavonult, az 1970-es években a pesterzsébeti Csiliben, majd az 1990-es években a budafoki művelődési központban főmunkatársként dolgozott.

Pályájáról mesélte:

„A hatvanas évek vége felé önállósítottam magam. Úgy dön­töttem: a lehetőségeimhez képest szabad leszek. Azt hiszem, enyém volt hosszú idők múltán az első magánvándorszínházak egyike. Miniatűr társulatomnak a fénykorában 10 —12 tagja volt. Vándorolgattunk az országban a hatvanas évek vé­gén, a hetvenes évek elején. Később gyerekszínházzá szerve­ződtünk. Ez szerény, de biztosnak látszó megélhetést adott. Közben újra feltámadt a szunnyadó szociológiai érdeklődésem és elvégeztem az ELTE bölcsészkarán a szociológia szakot. De nem lettem tőle kapósabb, bevallhatom… A hetvenes évek végén a Csiliben kaptam állást. Kapcsolatba kerültem egy irodalmi színpadnak álcázott körrel, amolyan szabadabbul gondolkodókkal, Kenedi Jánossal, Csalog Zsolt­tal többek között. Volt olyan törekvésünk is, hogy szegénység­vizsgálat… de ezt a témánkat „eltanácsolták.” Akkor nem le­hetett… Aztán jöttek a nyolcvanas évek, a változások évei. Egy mai szemmel is felvilágosultnak mondható ember volt a veze­tőnk, jól lehetett dolgozni vele. Azután 1984-ben megszerveztem újra a minitársulatot. Ötödik éve pedig a XXII. kerületi műve­lődési központban dolgozom, de azt bízvást elmondhatom, hogy ma nincs a kulturális életben kegyetlenebbül vergődő te­rület, mint éppen a miénk. Vergődik a színház, a képzőművé­szet, a film, az oktatásügy is, de a miénk már-már a halál… a szín­ház nem olyan kardinális kérdés ma, mint a reformkorban volt. Nem csak nekem, a közönségnek se, azt hiszem.”

A rendszerváltással kapcsolatos gondolatai:

„Lehet, hogy engem a kezdődő szenilitás fogott el, meg az if­júkori, 56-os nosztalgia, amikor elhittem, hogy valami egészen más világ kezdődik most. Dehát — eltemették, akiket eltemet­tek és mégis feledkeztek róluk rendesen. Döbbenetes ez a sze­lektív történelemszemlélet. Pedig úgy látszott: a magyar törté­nelemben ez az első sikeres forradalom. De már megint túl ön­tudatosak és tévedhetetlenek a vezetők. Mégiscsak úgy általá­ban, az emberiségben lehet valami végzetes hiba…

Gyakran gondolok arra, a múltat kérőzve, a családomra em­lékezve, hogy engem is — sokakkal együtt — az a sors fenye­get, mint 1945-ben az ötven év körüli átlagemberek sokaságát, a kis-középosztálybelieket. Emlékszem apám, a nagybátyáim hogyan tébláboltak abban a hirtelen megváltozott világban, nem lévén se fasiszták, se kommunisták, se győztesek, se áldo­zatok. Volt egy réteg — gondolom, nem is kicsi —, amelyiknek valahogy kiszaladt az ország a lába alól... nem a föld, hanem a haza, ahol otthon kellene éreznünk magunkat valamiképp. Én attól félek, hogy egyszercsak végképpen nem fogom itthon érezni Magyarországon magamat. Mert eddig legalább nyil­vánvaló volt számomra, hogy miért van ez így, hogy mi az oka, de most…”

Fontosabb színházi szerepei

• Anton Pavlovics Csehov: Három nővér... Tuzenbach
• Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Háború és béke... Sándor cár
• William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok... Nemes Keszeg András
• Carlo Goldoni: A fogadósné... Albafiorita, gróf
• Marcel Achard: A világ legszebb szerelme... Ludovico de Rochenoire kapitány
• Tennessee Williams: A vágy villamosa... Fiatalember
• George Bernard Shaw: Az ördög cimborája... Hawkins, ügyvéd
• Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat... Jóska
• Vészi Endre: Árnyékod át nem lépheted... Adalbert, diák
• Peter Zvon: Sírva vigadunk... A költő
• Tudor Muşatescu: Titanic keringő... Traian
• Jókai Mór: A kőszívű ember fiai... Jenő; Goldner Fritz
• Jókai Mór – Vereczkey Zoltán: Szerelem bolondjai... Elemér, Harter Nándor fia
• Gárdonyi Géza – Schwajda György: A láthatatlan ember... Zobogány, görög
• Viktor Szergejevics Rozov: Felnőnek a gyerekek... Vagyim

Filmek, tv

• Fűre lépni szabad (1960)

Jegyzetek

Források

• Szilárd Sándor az Internet Movie Database-ben (angolul)

Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

• Napló (Veszprém), 1961. szeptember 30. (17. évfolyam, 231. szám) - Bemutatjuk színházunk dolgozóit: Majczen Mária és Szilárd Sándor
• Pesti Hírlap, 1991. május 17. (2. évfolyam, 114. szám) Vasfüggöny nemzedék - Szilárd Sándor