Szimfonikus rock
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| szimfonikus rock | |
| Stíluseredet | Progresszív rock, pszichedelikus rock, komolyzene |
| Kulturális eredet | Egyesült Királyság, korai 1970-es évek |
| Hangszerek | Dobfelszerelés, elektromos gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, dob, hegedű, zongora |
| Népszerűség | Az 1970-es években |
| Leszármazott stílusok | |
| Szimfonikus metal | |
A szimfonikus rock a rockzenében a progresszív rock egy alműfaja. A progresszív rock korai történetétől kezdve arra használták a megjelölést, hogy megkülönböztessék a klasszikus zenei alapokon nyugvó progresszív rockot a pszechedélia és a kísérleti zene által befolyásolt rockzenétől, bár egy időben a megnevezést a progresszív rock bármely fajtájára használták.
Az utóbbi időkben a szimfonikus rock még inkább különvált, és lassan a progresszív rock egy alműfajává vált, bár a különbségtétel a progresszív rock egyéb műfajaitól nem könnyű, mivel a progresszív zenekarok nem elhanyagolható része használ szimfonikus elemeket albumain. Így a szimfonikus rock megjelölés leginkább úgy használható, mint egy olyan stílus, melyet a progresszív zenekarok gyakran felhasználnak az albumaikon egy-egy dalnál, de a lemez többi dala nem feltétlenül szimfonikus, klasszikus stílusú.
Ez nehézzé teszi, hogy a különböző progresszív együttesekre ráakasszuk a szimfonikus jelzőt, bár van néhány együttes, amely megközelítőleg tiszta szimfonikus rockot játszik, például a Renaissance, a The Enid és a Flame Dream majd minden művében klasszikus hangszerelést és dalszerkesztést alkalmaz.
Legjobb példái a teljesen szimfonikus albumoknak azon művészek lemezei, akik alapvetően egy másfajta stílusban dolgoznak. Például Jon Lord, aki szólóprojektjeiben szimfonikus rock szviteket alkotott, de leginkább mint a Deep Purple hard rock együttes tagja volt ismert. Joe Jackson, aki főleg a new wave zenei színtéren ismert, ugyancsak szimfonikus rock albumot jelentetett meg. Alan Stivell 1979-es Celtic Symphony albuma nagyrészt a rock és szimfonikus zene fúziója, Andrew Lloyd Webber pedig, aki nagyrészt musical szerzőként ismert, egy albumán Paganini műveiből készített rock átiratokat.
A stílusjegyei:
- Klasszikus zenei témák rockzenei elrendezése.
- Klasszikus zenei struktúrák.
- Szimfonikus hangszerkíséret alkalmazása.
- Klasszikus hangszerek, például cselló és csembaló.
- Nagyobb komplexitás a könnyűzene egyéb irányzataihoz képest.
- A szintetizátor alkalmazása a szimfonikus kíséret leképzésére.
Kapcsolódó szócikkek
Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
