Taksony magyar fejedelem
| Taksony fejedelem | |
 | |
| Taksony ábrázolása a Képes krónikában | |
| Magyar fejedelem | |
| Uralkodási ideje | |
| 955 – 972 (?) | |
| Elődje | Falicsi (?) |
| Utódja | Géza |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Árpád-ház |
| Született | 931[1] (?) Magyarország |
| Elhunyt | 972[2] (?) Magyarország |
| Édesapja | Solt |
| Gyermekei | Mihály Géza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Taksony fejedelem témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Taksony (latinul: Toxun, Taxis, görögül: Τάξις, Takszisz; 931? – 973?) magyar fejedelem[3] a 10. század közepén. Zolta fejedelem fia, Árpád fejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint Anno Domini 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-973 közötti évek valamelyikére szokás tenni.
Hatalomra kerülése
Minden jel arra mutat, hogy az Árpád halála utáni időszakban az Árpád-ház ereje hanyatlásnak indult. Az Árpád és Taksony közötti időszakból csak egyetlen fejedelem (Falicsi) nevét ismerjük hitelt érdemlő forrásból. Ez arra enged következtetni, hogy a 10. század első felében a fejedelmi hatalom visszaszorult, névlegessé vált. A hazai és külföldi források nem az Árpád-házi fejedelmekkel, hanem a kalandozó hadjáratok vezetőivel kapcsolatos híreket örökítették meg, így a kor fejedelmeiről kevés hiteles információ maradt fenn.
Taksonyról a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában a 947. esztendővel kezdődő eseményekhez kapcsolódóan, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ez idő tájt Taxis, a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [4]
Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a fejedelemséget valamikor 955 után vehette át, lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként.
Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből tudjuk, hogy 950 körül Fajsz (Falicsi) volt a fejedelem. Kizárólag ennek alapján feltételezik, hogy Taksony Fajsztól vette át a hatalmat.
Uralkodása
Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről”. A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük – Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg. Géza Taksony után fejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink szinte mindegyike Mihály leszármazottja volt.
Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat.
Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza fejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza fejedelem „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.” Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony fejedelemsége már a 960-as évek első felében véget ért.
| „ | A mennybeli Istvánnak a hunok legősibb nemzetségéből született Taksony volt a nagyapja, apja Géza, nagybátyja Mihály, unokatestvére pedig Kopasz László és Vazul. Azt mondják, hogy Géza igencsak megutálta a szkíta vadságot, kezdett kilábalni a hunok pogány embertelenségéből, és azután sokkal engedékenyebbnek mutatkozott a külföldiek, mint a saját emberei iránt, tudniillik, hogy ne kelljen a magyarok fertőzött és szennyes lelkületét erőszakkal és fegyverrel kielégítenie, minden környező néppel övéi számára addig ismeretlen békét kötött. | ” |
| – Antonio Bonfini: Rerum Ungaricarum Decades (1488-1497) | ||
Jegyzetek
- ↑ Anonymus: Gesta Hungarorum
- ↑ Ki kicsoda 373. o.
- ↑ Bíborbanszületett Kónsztantinosz bizánci császár (913–959) X. század közepén szerkesztett államkormányzati művében, amit az utókor a De Administrando Imperio (DAI – A birodalom kormányzásáról ) címmel látott el, Árpádot egy ízben a „Turkia [Magyarország] nagyfejedelme (μέγας Τουρχίας αρχων) ” méltósággal említi. Mintegy fél évszázaddal később Querfurti Brúnó egy Magyarországra indított levélről szólt akképp, hogy azt Gézához, „a magyarok nagyfejedelméhez (ad Ungarorum seniorem magnum)” intézték. Mivel Árpádot és dédunokáját, Gézát egyaránt a ’fejedelem’ jelentésű uralkodói titulussal ruházta fel egy-egy külhoni szemlélő, ezért kézenfekvő, ha az általuk vezetett államot utólag Magyar fejedelemség néven nevezzük. Lásd: Szabados György (2013) Egy steppe-állam Európa közepén: Magyar fejedelemség. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 6-7. pp. 119-150. ISSN 1842-5089
- ↑ Csorba: Árpád népe 137. o.
- ↑ Bonfini, Antonio. A magyar történelem tizedei [archivált változat] (1488-1497). Hozzáférés ideje: 2021. október 8. [archiválás ideje: 2021. október 5.]
Források
- ↑ Ki kicsoda: szerk.: Szabolcs Ottó, Závodszky Géza: Ki kicsoda a magyar történelemben?. Anno kiadó (1999)
- ↑ Csorba: Árpád népe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5
- Kristó, Gyula. Taksony, Az Árpádok – fejedelmek és királyok. Szeged: Szukits Könyvkiadó (2003). ISBN 963-9278-48-3
- Dümmerth, Dezső. Az Árpádok nyomában. Budapest: Panoráma Kiadó (1987). ISBN 963-243-343-2
- Kristó, Gyula. Szent István király. Vince Kiadó (2001). ISBN 963-9323-21-7
- Kristó, Gyula. Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. Szeged: Szukits Könyvkiadó (2003). ISBN 963-9441-87-2
| Előző Falicsi (?) | Magyar fejedelem 955 – 972 | Következő Géza |
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
