Vilmos Császár Társaság
| Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására (Kaiser Wilhelm-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften) | |
 | |
| Az 1920-as években, a Schlossplatz felé néző díszes bejárattal (képeslap) | |
| Alapítva | 1910. október 11. |
| Megszűnt | 1948. február 26. |
| Jogutód | Max Planck Társaság |
| Székhely | Stadtschloss (Berlin) |
| Nyelvek | német |
| Vezető |
|
| Működési régió | Németország |
| Elhelyezkedése | |
  Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására Pozíció Németország térképén | |
 é. sz. 52° 31′ 03″, k. h. 13° 24′ 10″52.5175, 13.40277777777852.517500°N 13.402778°EKoordináták: é. sz. 52° 31′ 03″, k. h. 13° 24′ 10″52.5175, 13.40277777777852.517500°N 13.402778°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására témájú médiaállományokat. | |
A Vilmos Császár Társaságot — teljes nevén: Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására (Kaiser Wilhelm-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften) — 1910. október 11-én kelt rendeletével alapította meg II. Vilmos császár annak érdekében, hogy egyfajta gazdasági fedőszerve és koordinálója legyen az állami kutatóintézetek létrehozni kívánt hálózatának. A hálózat létrehozásának célja Wilhelm von Humboldt eszméi alapján az volt, hogy lehetőséget teremtsen a teljesen (ideológiai nyomástól, gazdasági érdekektől és főképp az egyetemektől) független tudományos kutatás számára. A társaság székhelyét a Stadtschloss palotában rendezték be.[1]
Ezt a szervezetet tekintette Klebelsberg Kuno mintának a független magyar kutatóintézetek általa létrehozni kívánt hálózata számára. Az első ilyen lett a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jogelődje, amelynek helyét Klebelsberg személyesen jelölte ki Tihanyban.[2]
A társaságot tíz tagú szenátus és a választmány kormányozta. A pénzt egy részét a kormány adta, más részét iparvállalatok adták össze.
Első két intézete a fizikai és a kémiai kutatóintézet volt. Ezeket és a nem sokkal utánuk következőket az akkor még Berlintől délnyugatra található Dahlemben helyezték el; ez ma már a főváros egyik előkelő negyede. A tudományos negyedet az erre a célra átadott királyi birtokon kezdték építeni. Az épületeket Ernst von Ihne császári főépítész tervezte. Az első két intézetet 1912. október 23-án nyitotta meg maga II. Vilmos császár a számuk 1914 végéig hétre nőtt.
A társaság első elnöke a teológus és egyháztörténész Adolf von Harnack, a császár iskoláskori barátja lett.[3] Elnöke 1930–1937 között Max Planck volt.[4]
1948. február 26-ától jogutódja a Max Planck Társaság. A kémiai intézet ma Mainzban van, a fizikai pedig Münchenben.
Jegyzetek
- ↑ 168 óra: Császári kastélyból a kultúra otthona
- ↑ [[Herodek Sándor]] és [[Elekes Károly]]: Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet története. [2018. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 31.)
- ↑ Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 68–70.
- ↑ HVG: 150 éve született Max Planck
Források
- Révai nagy lexikona XIX. kötet (Vár–Zsüri; kiegészítés: Aachen–Beöthy). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1926. 359. o.
Németország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
