Xenokratész

Xenokratész
Született	Ξενοκράτης[1] kb. i. e. 396 Khalkédón
Elhunyt	kb. i. e. 314 (82 évesen) Athén
Állampolgársága	athéni
Foglalkozása	filozófus tanár matematikus író
Tisztsége	Paltón Akadémiájának szkholarkhésze (i. e. 339 – i. e. 314)
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nyugati filozófia Ókor
Iskola/Irányzat	Platonizmus
Érdeklődés	Logika, Fizika, Metafizika, Episztemológia, Matematika, Etika
Akikre hatott	Krantor, Polemon
Akik hatottak rá	Platón, Speuszipposz, püthagóreusok
Fontosabb nézetei	Platón filozófiáját fejlesztette tovább
A Wikimédia Commons tartalmaz Xenokratész témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Xenokratész (ógörögül: Ξενοκράτης, latinul: Xenocrates) (Khalkédón, i. e. 396 – Athén, i. e. 314) görög filozófus.

Xenokratész Agathénor fia volt. Kora ifjúságától kezdődően Platónt hallgatta és Szicíliába is elkísérte. Természetét tekintve lomha volt ugyanakkor ismert volt önmegtartózkodásáról is: mikor tanítványai egy hetérát fektettek az ágyába az azt mondta, hogy egy szobor mellé feküdt be. Idejének nagy részét az Akadémián töltötte. Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint amikor Xenokratész bement a városban a hordárok és az ordítozó csőcselék kitért az útjából. Ugyancsak Diogenésztől tudhatjuk meg, hogy annyira megbízhatónak tartották, hogy ő volt az egyetlen Athénban aki a bíróságon eskütétel nélkül tanúskodhatott. Naponta több órát töltött gondolkodással, de legalább egy órát a hallgatásnak szentelt. A száztizedik Olympiász második évétől (i. e. 339-től) huszonöt éven keresztül, haláláig az Akadémia vezetője volt.

Diogenész Laertiosz könyvében olvashatjuk, hogy az athéniak egyszer eladták Xenokratészt rabszolgának, mert nem tudta fizetni a tartózkodási díjat. Phaleroni Démétriosz vásárolta meg és szabadon engedte. Nyolcvankét éves korában halt meg, miután egy éjszaka megbotlott egy edényben és elesett.

Művei

Diogenész Laertiosz hetvenöt művének címét őrizte meg, amelyek között filozófiai értekezések, tanköltemények és parainétikus iratok egyaránt találhatóak. A címekből megítélhetően a filozófus tevékenysége az Akadémián művelt szinte valamennyi tudományra kiterjedt: dialektikai, természetfilozófiai, etikai, politikai stb. témák mellett a nyelvtudomány kérdéseiről is értekezett, valamint kommentárt írt Parmenidész művéhez és a püthagoreus tanokhoz.

Írások, eposzok és intelmek:

A stílusról és a tanulmányokról:

Források

• Világirodalmi lexikon XVII. (Vie–Y). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 683. o. ISBN 963-05-6797-0  
• Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei I. (ford. Rokay Zoltán) Jel Kiadó, 2005 ISBN 963-9318-85-X
• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

1. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ