A buddhizmus terjedése a selyemúton

Indiából kikerülve a buddhizmus a kereskedelmi útvonalak mentén, az azokon közlekedő karavánok és hittérítő szerzetesek segítségével haladt területről területre. Az útvonalak közül a legjelentősebben a selyemút mentén terjedt a buddhizmus.^[1] Így érkezett legelőször Kína területére is, a Han-dinasztia idején az 1–2. században.^[2][3] Ebből az időből valók a Kína területén tevékenykedő buddhista szerzetesek (mind külföldi) első fordításai, feltehetően a Kusán Birodalom Tarim-medencébe való benyomulásának és a gréko-buddhizmus terjedésének következtében.^[4]

A közép-ázsiai és kínai buddhizmus közvetlen kapcsolata folytatódott a 3–7. századokban, egészen a Tang időszakig. A 4. századtól Fa-hszien (395–414), majd később Hszüan-cang (629–644) kínai buddhista szerzetesek észak-indiai zarándoklatai által lehetőség nyílt az eredeti források tanulmányozására is. Ebben az időszakban az India északi részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a Heftalita Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások (gréko-buddhizmus) kereszteződésével számos iskola jött létre Közép-Ázsiában és Kínában.

Később a 7. században elérte Kínát az "ezoterikus buddhizmus" (vadzsrajána) indiai formája. A 8. században kialakult a vadzsrajána ágból a tibeti buddhizmus is. Azonban onnantól kezdve, hogy a muszlimok meghódították Transzoxániát és a 740-es években létrejött az Ujgur Birodalom, a buddhizmus terjedése a selyemúton egyre kevésbé volt számottevő.

A hinduizmus feltámadásának és a muszlim terjeszkedésnek köszönhetően ekkor már Indiában is hanyatlásnak indult a buddhizmus. A Tang-dinasztia időszaka utáni kínai buddhizmus elnyomás alá került a 9. században viszont még nem alakultak ki a koreai és japán hagyományok.

A buddhizmus terjedése

Első találkozások

A buddhizmus a selyemúton keresztül érkezett Kínába. A kínai selyemmel való igen jól jövedelmező kereskedés a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) idején kezdődött ezen az útvonalon, amely a Földközi-tengertől elért a Nagy Sándor által létrehozott hellenisztikus királyságok (i. e. 323 – i. e. 63) rendszerén át a mai Afganisztánon és Tádzsikisztánon keresztül Kína határáig (Alexandreia-Eszaté - azaz a "Legtávolabbi Alexandria").^[5] A selyemúton az első megálló a mai Afganisztán területén található, egykor hatalmas Görög-Baktriai királyság (i. e. 250 – i. e. 125) és a mai Pakisztán területén elhelyezkedő Indo-görög királyság (i. e. 180 – i. sz. 10) volt, amelyek közel 300 éven keresztül támogatták a buddhizmust (Gréko-buddhizmus).

Egy félig legendás történet szerint a buddhizmus a selyemúton keresztül akkor érkezett Kínába, amikor az 1. században a Han-dinasztia Ming császára egy követet küldött nyugatra. Az ebből a forrásból származó történetet azonban nem fogadja el mindenki. A tényleges kölcsönhatás az idegen országokkal csak a 2. században kezdődött, amikor a Kusán Birodalom behatolt a Kína területéhez tartozó Tarim-medencébe. Az első hittérítők és fordítók feltehetően pártusok, szogdok vagy kusánok voltak.^[6]

Közép-ázsiai hittérítők

A 2. század közepén a Kusán Birodalom Kaniska király uralma alatt behatolt Közép-Ázsiába, olyan területeket foglalva el a Tarim-medencében, mint Kasgar, Hotan és Jarkand. Ennek következményeképpen jelentősen megerősödtek a kölcsönhatások az itteni népek között és hamarosan aktivizálódtak a közép-ázsiai szerzetesek olyan városokban, mint Lojang vagy olykor Nanking. Kiemelkedő jelentőségű fordítások származnak ebből az időszakból. Támogatták mind a hínajána és a mahájána szövegeket. Ebből az időszakból harminchét korai buddhista fordítás maradt fenn.

Kínai zarándoklatok Indiába

A 4. századtól kezdve kínai zarándokok is elvándoroltak önállóan a selyemúton Indiába, a buddhizmus szülőföldjére, hogy az eredeti szövegekkel közelebbről is megismerkedhessenek. A kínai források szerint a legelső kínai felszentelt pap Csu Ce-hszing (Zhu Zixing) volt, aki 260-ban utazgatott Közép-Ázsiában a buddhizmus tanait keresve. Mégis Fa-hszien szerzetes indiai zarándoklatát tartják a legjelentősebbnek (395–414) ebben az időszakban, aki a selyemúton keresztül elért Indiába, hat évig tanulmányokat folytatott különböző kolostorokban, majd tengeren keresztül érkezett vissza Kínába. Hszüan-cang (Xuanzang) (629–644) és Hjecso Koreából utaztak Indiába.^[7] Az útbeszámolókból rengeteg értékes információ maradt fenn.

Kereskedők

Az i. e. 5–6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos vallásoké, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődtek. A kereskedők támogatták a selyemút mentén lévő buddhista kolostorokat, cserébe a kolostorokban meg is szállhattak éjszakára. Ilyen módon a kereskedők elszállították távoli helyekre a buddhizmus tanait,^[8] valamint közreműködtek a közösségen belüli diaszpórák kialakításában, amelyek idővel a buddhista kultúrára épültek. Emiatt ezek a közösségek műveltségi központokká is váltak, amelyeknek jól szervezett piacaik és raktáraik voltak.^[9] A buddhizmus terjedése a selyemúton hozzávetőlegesen a 7. századig tartott, amikor az iszlám vallás hatalmas fejlődésnek indult.

Hanyatlás

Közép-Ázsiában a buddhizmus a 7. században hanyatlásnak indult a muszlimok transzoxániai hadjáratával, amelynek fordulópontja a Talasz-folyó menti csata volt 751-ben. Ennek következményeképpen a helyi kusán buddhista kultúra teljesen eltűnt a Tarim-medencéből a 8. század második felében.

A 9. századtól az egyes túlélő buddhista iskolák egymástól függetlenül fejlődtek tovább. Az élénk kínai kultúra fokozatosan magába olvasztotta a buddhista tanításokat, míg egy jellegzetesen kínai buddhista irányzat alakult ki. A Tarim-medence keleti részén a közép-ázsiai buddhizmus átmenekítődött a középkori ujgur Karakitán királyságba (lásd Bezeklik ezer buddha-barlangok), és a buddhizmus lett a Mongol Birodalom és a Csagatáj kánság vallása is. Ez a buddhizmus az ojrátokon keresztül eljutott kalmuk néphez is, akik a 17. században a Kaszpi-tenger mellett telepedtek le. Ezeket leszámítva a közép-ázsiai buddhizmus csak Tibetben és Mongóliában maradt fenn.

Művészi hatások

A közép-ázsiai hittérítők a selyemút mentén jelentős hatással voltak a művészetekre is. Ez szemmel látható a Tarim-mendencében található Szerindia művészetében a 2. és 11. század között, a mai Hszincsiang területén.

A szerindiai művészet gyakran Gandhára gréko-buddhista művészetéből ered. Ebben ötvöződik az indiai és a görög művészet.

Ennek a kölcsönhatásnak erőteljesen kínaiasított változata szintén megtalálható a Tarim-medence keleti részén, például Tunhuangban.

A selyemút művészi hatásai egészen Japánig terjedtek, például a japán istenek ábrázolásai az építészeti motívumokban. (lásd gréko-buddhista művészet).

Kapcsolódó szócikkek

• Gréko-buddhizmus
• Kusán Birodalom
• A buddhizmus története

Jegyzetek

Források

• ↑ Bentley: Jerry H. Bentley. Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times. New York: Oxford University Press (1993) 
• ↑ Foltz: Foltz, Richard. Religions of the Silk Road: Premodern Patterns of Globalization, 2, Palgrave Macmillan (2010). ISBN 978-0230621251 
• ↑ Hill: Hill, John E.. Through the Jade Gate to Rome: A Study of the Silk Routes during the Later Han Dynasty, 1st to 2nd Centuries CE. BookSurge, Charleston, Dél-Carolina (2009). ISBN 978-1-4392-2134-1 
• ↑ Zürcher (1972): Zürcher, Erik (2007). The Buddhist Conquest of China [archivált változat], 3, Leiden. E. J. Brill. Hozzáférés ideje: 2012. március 23. [archiválás ideje: 2012. március 23.]  Archiválva 2012. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Christoph Baumer és I.B.Tauris. China's Holy Mountain: An Illustrated Journey into the Heart of Buddhism (2011). ISBN 978-1-84885-700-1 
• Demieville, Paul.szerk.: Denis Twitchett és Michael Loewe: Philosophy and Religion from Han to Sui (in: The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 BC. – AD. 220. Cambridge University Press, 808–873. o. (1986) 
• Draper, Gerald. The contribution of the Emperor Asoka Maurya to the development of the humanitarian ideal in warfare [archivált változat]. International Review of the Red Cross (1995). Hozzáférés ideje: 2014. december 3. [archiválás ideje: 2013. december 16.] 
• Dubs, Homer H. (1937). The "Golden Man" of Former Han Times. T’oung Pao 33.1: 1-14.
• Religions of the Silk Road, Richard Foltz, Palgrave Macmillan, 2. kiadás, 2010, ISBN 978-0-230-62125-1
• Loewe, Michael (1986). "The Religious and Intellectual Background", in The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 BC. – AD. 220, 649–725. Szerk.: Denis Twitchett és Michael Loewe. Cambridge University Press.
• Sally Hovey Wriggins, The Silk Road Journey with Xuanzang, Westview Press, 2004, ISBN 0-8133-6599-6
• Saunders, Kenneth J. (1923). "Buddhism in China: A Historical Sketch", The Journal of Religion, Vol. 3.2, pp. 157–169; Vol. 3.3, pp. 256–275.
• Williams, Paul (2005). Buddhism: Buddhist origins and the early history of Buddhism in South and Southeast Asia. Taylor & Francis.
• Whitfield, Roderick, Whitfield, Susan, and Agnew, Neville (2000). Cave temples of Mogao: art and history on the silk road. Getty Publications.
• Zürcher, E. (1990). "Han Buddhism and the Western Region", - Thought and Law in Qin and Han China: Studies Dedicated to Anthony Hulsewe on the Occasion of His Eightieth Birthday, szerk.: W.L. Idema és E. Zurcher, Brill, pp. 158–182.