Ikarus 303

Ikarus 303
A Budapesti Ipari Vásáron
Gyártási adatok
Gyártó	Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, Egyedi Gyáregység
Gyártásban	1959–1963
Legyártva	9 db
Típus	távolsági
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma	50+1 fő
Ülőhelyek száma	37+1 db
Méretek
Hosszúság	8660 mm
Szélesség	2500 mm
Magasság	2660 mm
Műszaki adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Maximális sebesség	80 km/h
Motor	JÁFI K-625 Csepel D-414
Működési elv	dízel[1]
Hengerszám	JÁFI: 6 Csepel: 4
Hengerelrendezés	JÁFI: V Csepel: soros
Teljesítmény	JÁFI: 120 LE / 88 kW Csepel: 95 LE / 70[2] kW
Sebességváltó	5+1 mechanikus[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 303 témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 303 az Ikarus gyár 1959-ben kifejlesztett távolsági autóbusztípusa.

Előzmények

Már az ötvenes évek közepén megjelent a gyár mérnökei között egy ötlet az Ikarus 31-es típus kiváltására. Ezek a tervek, egy Ikarus 33-as típusjelű járműről szóltak, amely alapvetően a 31-es méretkategóriájában készült volna, hozzá hasonlóan önhordó karosszériával, ám nem orrmotoros, hanem az Ikarus 55-ösnél is megszokott, farmotoros elrendezéssel. Ez a 33-as típus lényegében az 55-ös - későbbi terminológiával élve - midi változata lett volna, annak jellegzetes hátfalát is megörökölve.^[4]

Története

Az Ikarus 33-asból végül nem lett semmi, ám a típus terveiből kiindulva a mérnökök elkezdték fejleszteni az Ikarus 303-as típust, amelynek tervezői olyan mérnökök, mint Finta László, Michelberger Pál vagy Oszetzky Károly lettek.^[5] Az új jármű - rendeltetése szerint - végül szöges ellentéte lett az Ikarus 33-asnak, mivel az inkább a „szuperluxus” kategóriába esett.^[4]

Az autóbusz bemutatópéldányai egy sor kiállítást megjártak, ahol mindig nagy sikernek örvendtek. Ott voltak az 1959-es és 1960-as BNV-n, illetve az 1960-as Lipcsei Vásáron is.^[1]

A típusból összesen 9 db készült, amelyek folyamatosan egyre jobb minőséggel és mégis egyre olcsóbb előállítási költséggel rendelkeztek. Mindazonáltal mégsem bírta elérni azt az árvonalat, amiért a hatvanas években tömegével kerültek volna elő a vásárlók, ráadásul a főegységek - pl.: az egyedi JÁFI motor - előállítása és utánpótlása is nehézségeket okozott, így végül az előremutató típus nem került sorozatgyártásra.^[1]

Megjelenése, konstrukciója

A jármű egy sor újdonsággal, akkor még „luxusnak” titulált felszereléssel rendelkezett. Ez volt az első magyar jármű, amelyet légrugóval gyártottak, de ezen kívül felszerelték borulókerettel és biztonsági kormányoszloppal és szervokormánnyal is.^[6] Az ablakok elrendezése pedig a korban szokatlanul nagy világosságot adott az utastérnek, mivel gyakorlatilag minden irányba, nagy üvegfelületeken lehetett kilátni.^[4]

A járműhöz a JÁFI végül egy egyedi, V6-os 120 lóerős, erőforrást tervezett, amelyet a busz hátuljában, döntve helyeztek el.^[2] Azonban egyes példányokat a Csepel Művek jól bejáratott, négyhengeres D-414-es motorjával építettek.^[4]

Jellemző volt még a típusra - a Finta László - által képviselt visszafogottság a formatervezést illetően. A korábbi buszokhoz képest sokkal kevesebb díszítéssel rendelkezett, amely egyfajta eleganciát adott a járműnek. Azonban a busz oldalán vastagon futó, a homlokfaltól hátfalig tartó, krómozott elemekkel elválasztott, a busz alapszínétől eltérő csík egy különleges egyediséget biztosított a típus számára.^[1]

Jegyzetek

Források

• ↑ Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853