Luis Walter Alvarez

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Luis Walter Alvarez
Született	1911. június 13. San Francisco, Kalifornia
Elhunyt	1988. szeptember 1.(77 évesen) Berkeley, Kalifornia
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Geraldine Smithwick Janet L. Landis
Gyermekei	Walter Alvarez
Foglalkozása	fizikus magfizikus egyetemi oktató feltaláló
Tisztsége	egyetemi oktató elnök (Amerikai Fizikai Társaság)
Iskolái	Chicagói Egyetem San Francisco Polytechnic High School
Kitüntetései	Amerikai Fizikai Társaság tagja American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja honorary doctorate of the Autonomous University of Madrid Collier Trophy (1945)[1] Medal for Merit (1947)[2] John Scott Award (1952)[3] California Scientist of the Year (1960)[4][2] Albert Einstein-díj (1961)[2] Nemzeti Tudományos Érem (1963)[5] Michelson–Morley Award (1965)[6] a Chicagoi Egyetem díszdoktora (1967)[6] fizikai Nobel-díj (1968)[7][8] a Carnegie Mellon Egyetem díszdoktora (1968)[6] National Inventors Hall of Fame (1978)[6] Enrico Fermi-díj (1987)
Halál oka	tüdőrák
Luis Walter Alvarez aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Luis Walter Alvarez témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luis Walter Alvarez (San Francisco, Kalifornia, 1911. június 13. – Berkeley, Kalifornia, 1988. szeptember 1.) fizikai Nobel-díjas amerikai fizikus.

1968-ban Fizikai Nobel-díjat kapott "jelentős eredményeiért a részecskefizikában, különösképp a nagyszámú rezonanciaállapot felfedezéséért, mely azáltal vált lehetővé, hogy továbbfejlesztette a hidrogén buborékkamrát és az adatok vizsgálatát"

Élete

Luis Alvarez nagyapja spanyol származású volt. Fiatalként különösen érdekelték a gépek, berendezések technológiája. 11 éves korában, mikor az újságban olvasott egy új találmányról, a rádióról, apja segítségével épített egyet.

18 évesen kezdett el fizikát tanulni a Chicagói Egyetemen. 1936-ban doktori címet szerzett, utána közvetlenül Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetem tantestületének tagja lett, a Sugárlaboratórium vezetője.

1938-ban fedezte fel, hogy bizonyos radioaktív elemek egy héjelektron befogásával (a Jukava Hideki és Szakata Sóicsi által megjósolt K-befogás) bomlanak el. Az atomhéj egy elektronja egyesül a maggal, és így eggyel kisebb rendszámú elem keletkezik.

1939-ben elsőként mérte meg a neutron mágneses momentumát Felix Blochhal. (A mágneses momentum a neutron mágneses mezejének erősségének és irányának jellemzője.)

1940 és 1943 között a cambridge-i Massachusetts Institute of Technology munkatársa lett. Itt a mikrohullámú radarberendezés kifejlesztésén dolgozott. 1943 és 1944 között a Chicagói Egyetem munkatársa lett.

A második világháború alatt a Los Alamos Nemzeti Laboratórium munkatársaként dolgozott. Részt vett az atombomba kifejlesztésében a Manhattan terv keretében. Javaslata szerint az atombomba felrobbantását láncreakciót előidéző belső robbanás segítségével valósították meg. Korábbi munkái miatt dolgozott a mikrohullámú jelzőberendezések és radarantennák kifejlesztésében, valamint egy földi irányítású leszállórendszer kidolgozásában. Az ő eljárása alapján vezették be azt az eljárást, amely során radart használtak a bombázás során a cél megjelölésére.

1945-ben a fizika professzora lett.

1949-ben, az első szovjet kísérleti atomrobbantás után Ernest Lawrence-szel felkereste Teller Edét, és a hidrogénbomba munkálatainak folytatására buzdította.

A második világháború után Alvarez segédkezett az első lineáris protongyorsító építésénél (a berendezés az ő nevét viseli: Alvarez-LINAC) és kifejlesztette a folyékony hidrogénnel töltött buborékkamrát, amellyel ki lehet mutatni a szubatomi részecskéket és azok reakcióit. Kísérletei során számos, úgynevezett instabil elemi részecskét fedezett fel. A hatvanas évek végén elsőként alkalmazta a müontechnikát az egyiptomi Kefrén-piramis letapogatásához. Ezzel az eljárással bebizonyította, hogy nincs rejtett kamrája a piramisnak.

1978-ban professor emeritus címet kapott.

1980 táján népszerűsítette fiának, a geológus Walter Alvarez katasztrófaelméletét.

(Megállapítása szerint a Földet egy olyan, nagy irídiumtartalmú agyagréteg borítja, ami 65 millió évvel ezelőtt keletkezett. Álláspontja szerint ez csak úgy jöhetett létre, hogy a Föld összeütközött egy kisbolygóval vagy egy üstökössel. Véleménye szerint ez okozta a dinoszauruszok kipusztulását is.)

Kitüntetései

• Albert Einstein-díj

Jegyzetek